Filippibeliekhez írt levél 2. fejezet 6-7. vers
A másfél éves Dávid fiunk, gyakran elém áll és felemeli a kezeit ezzel jelezve, hogy szeretné, ha az ölembe venném. Ő tudja, hogy szeretett gyermekemként élhet ezzel a jogával.
Jézus Krisztus feladta a szeretett gyermeknek járó kiváltságait megüresítve magát a Mennyország dicsőségétől.
Megérint engem ez a tiszta alázat, a fájdalom, amit magára vett, hátrahagyva a mennyei királyságát, hogy a mi mocskos világunkban testet öltsön.
Már nem volt az Atya közelében. Nem kérhetett még egy ölelést sem az Atyjától. Amint olvasod ezeket a sorokat, engedd, hogy a Szentlélek által megszülessen benned a bizonyosság azzal kapcsolatosan, hogy mindaz, amit ma még csak tudsz, egy napon valósággá fog válni a számodra. Mindez azért, mert Jézus Krisztus megüresítette magát miattad is.
Törjön hát fel belőled az Isten iránti sóvárgás, hogy megszabadulhass teljesen bűneid rabláncaitól, a fájdalom terhétől, mert ma is szól az örömhír: Immánuel, ami azt jelenti, hogy velünk az Isten.”
Azóta már ismét felvitetett a királyságába és minden hatalmasság fölé emeltetett. Mivel elhagyta a dicsőséget és a földi porba szállt le, ezért rohanhatunk szerető Atyánkhoz és felemelt kezekkel mondhatjuk: „Emelj fel magadhoz Édesapám!”
Az Atya pedig Krisztusra nézve, felemeli az Ő gyermekeit örökkévaló karjaiba, közel magához, hogy vigasztalást adjon.
Mivel Jézus Krisztus nem ragaszkodott mennyei státuszához, hittel és reménységgel élhetjük meg nehézségeinket is tudva, hogy eljön a nap, amikor minden térd meghajol és minden nyelv vallani fogja, hogy Jézus Krisztus az egyedüli Úr, az Atya Isten dicsőségére.
IMA: Olyan hálás vagyok Istenem, hogy a Te szeretett Fiad, elhagyta a Menny dicsőségét és leszállt a földre, hogy megszabadítson engem és mindazokat, akik hisznek Benne.
A Te szereteted teljesen lenyűgöz, meghajlok előtted és dicsőítelek Téged. Krisztus nevében, Ámen.
A másfél éves Dávid fiunk, gyakran elém áll és felemeli a kezeit ezzel jelezve, hogy szeretné, ha az ölembe venném. Ő tudja, hogy szeretett gyermekemként élhet ezzel a jogával.
Jézus Krisztus feladta a szeretett gyermeknek járó kiváltságait megüresítve magát a Mennyország dicsőségétől.
Megérint engem ez a tiszta alázat, a fájdalom, amit magára vett, hátrahagyva a mennyei királyságát, hogy a mi mocskos világunkban testet öltsön.
Már nem volt az Atya közelében. Nem kérhetett még egy ölelést sem az Atyjától. Amint olvasod ezeket a sorokat, engedd, hogy a Szentlélek által megszülessen benned a bizonyosság azzal kapcsolatosan, hogy mindaz, amit ma még csak tudsz, egy napon valósággá fog válni a számodra. Mindez azért, mert Jézus Krisztus megüresítette magát miattad is.
Törjön hát fel belőled az Isten iránti sóvárgás, hogy megszabadulhass teljesen bűneid rabláncaitól, a fájdalom terhétől, mert ma is szól az örömhír: Immánuel, ami azt jelenti, hogy velünk az Isten.”
Azóta már ismét felvitetett a királyságába és minden hatalmasság fölé emeltetett. Mivel elhagyta a dicsőséget és a földi porba szállt le, ezért rohanhatunk szerető Atyánkhoz és felemelt kezekkel mondhatjuk: „Emelj fel magadhoz Édesapám!”
Az Atya pedig Krisztusra nézve, felemeli az Ő gyermekeit örökkévaló karjaiba, közel magához, hogy vigasztalást adjon.
Mivel Jézus Krisztus nem ragaszkodott mennyei státuszához, hittel és reménységgel élhetjük meg nehézségeinket is tudva, hogy eljön a nap, amikor minden térd meghajol és minden nyelv vallani fogja, hogy Jézus Krisztus az egyedüli Úr, az Atya Isten dicsőségére.
IMA: Olyan hálás vagyok Istenem, hogy a Te szeretett Fiad, elhagyta a Menny dicsőségét és leszállt a földre, hogy megszabadítson engem és mindazokat, akik hisznek Benne.
A Te szereteted teljesen lenyűgöz, meghajlok előtted és dicsőítelek Téged. Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése