Valami mély, örök és felfoghatatlan történt ott, azon a napon, amikor Isten lehajolt az ember porból megformált alakjához. A föld porából formált test még élettelenül hevert. Semmi sem mozdult benne. Még nem látott, nem hallott, nem érezte a világot. A por önmagában nem tud élni.
Aztán Isten egészen közel hajolt. Nem parancsot adott. Nem távolról szólt. Hanem lehelt. A saját lényéből, a saját szelleméből adott valamit. A Szentírás azt mondja: „élet leheletét lehelte orrába.” És akkor történt meg a csoda. A porból formált test megtelt élettel. Az ember élni kezdett.
Ez több volt, mint biológiai élet. Ez Isten szelleméből fakadó élet volt. Istentől jött, Őbelőle, és magában hordozta az isteni rendeltetést: hogy az ember kapcsolatban legyen Teremtőjével. Isten lehelete nem csak életet adott, hanem célhoz is kötötte azt: az ember az Ő képmása lett, arra hivatott, hogy Vele járjon, hallja hangját, tükrözze dicsőségét.
A bűn azonban megtörte ezt a kapcsolatot. Az ember elkezdett Isten nélkül lélegezni, élni, tervezni, dönteni. Az élet lehelete ott van ugyan minden emberben, hiszen Isten ajándékát senki nem veheti el, de sok szívben ez a lehelet már csak szunnyadó szikra. Élünk, de sokszor nem tudjuk, hogy miért. Mozgunk, dolgozunk, tervezünk, de nem értjük, hogy miért üres minden nap végén a szívünk? Miből fakad az a gyötrő hiányérzet?
Ám az Isten nem változott meg.
Ő ma is ugyanúgy hajol le az emberhez, mint akkor. Ma is kínálja a leheletét, de nem testi formában, hanem a Szentlélek által. Aki elfogadja Krisztust, azt Isten újra megérinti az Ő lelkével, újra életet lehel belé, de ezúttal nem a porból, hanem a megtört szív porából formál új embert.
Ez az élet nem csak túlélés. Ez valódi élet. Ebben az életben békesség van a viharban, remény a sötétségben, és szeretet ott is, ahol az emberi szeretet már elfogyott. Az Istenből jövő lehelet újjáéleszti a lelkedet. Megtisztít, átformál, felemel. És ahogy egykor a porból élőlény lett, ma a megtört szívekben élő reménység sarjad.
Ne elégedj meg azzal, hogy lélegzel. Vágyj arra, hogy Isten lehelete nap mint nap új életet adjon neked. Vágyj arra, hogy ne csak élj, hanem Krisztusban élj, mert „akié a Fiú, azé az élet” (1Jn 5,12).
Ima: Mennyei Atyám, köszönöm, hogy nemcsak testet formáltál számomra, hanem életem leheletét is Te adtad. Köszönöm, hogy nem hagytál magamra a bűn porában, hanem Krisztusban új leheletet kínálsz nekem. Uram, kérlek, élessz újjá! Töltsd be a szívemet a Te Lelkeddel. Ne csak túléljek, hanem Veled éljek. Adj erőt, hogy minden nap Benned Kezdődjön és Benned teljesedjen be. Engedd, hogy a Te leheleted által mások számára is életet hordozzak. Jézus Krisztus nevében imádkozom. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése