Jelenések könyve 3. fejezet 20. vers
Ez a virágvasárnap más lesz. Nem fognak emberek nyüzsögni a városban és fürdőzni a tavaszi napsütésben. A templomok tornyaiban talán felcsendülnek a harangok, talán nem. Az bizonyos, hogy a templomok, imaházak ajtajai zárva lesznek. Nem fognak belépni az ajtaján az Isten után őszintén vágyakozók, nem fognak belépni azok sem, akik az Isten házát rablók barlangjává változtatnák és nem fognak belépni azok sem, akik a farizeusok és írástudók csalárdságával figyelnék az istentisztelet mozzanatait, keresve, hogy milyen módon akadályozhatják Isten áldott szavának célba jutását?
Nem fognak hozsannát kiabálni a gyermekek, nem fognak irigykedni a vallásosok, de mégis istentelenek, szószékeink nem fognak szebbnél-szebb virágoknak helyet adni.
Vannak magyar emberek, akik ennek kifejezetten örülnek. Ők nem az Isten házának, szavának, jelenlétének, az Istenbe vetett hitnek a hívei.
Inkább a klubok, éttermek, wellness szállodák, utazások, kirándulások adta lehetőségek által igyekeznek kényeztetni testüket azt gondolva, hogy ezzel a lelkük szükségleteit is betölthetik.
Most ők is otthon maradnak.
Az ünnep lényege azonban Jézus Krisztus. Örülök, hogy Ő a szívemben van. Örülök annak, hogy Ő nem olyan, mint a római pápa, aki virágvasárnapon, ha nem is szamáron, de „magas lovon ülve” látogat meg minket, integet, az emberek visszaintegetnek, éljeneznek, majd megy a maga dolgára, mi pedig maradunk egyedül a hétköznapi gondjainkkal, magányunkkal, félelmeinkkel, bizonytalanságunkkal, árvaságunkkal, bezárkózottságunkkal.
Jézus Krisztus ma személyesen hozzád jön. Megáll a szíved ajtaja előtt és kopogtat. Nem vendégként akar életed része lenni, nincs szüksége a pálmaágainkra, amiket lengetünk, hogy lenyűgözzük Őt. Nem azért jön, hogy Ő kapjon bármit is, hanem azért jön, hogy önmagát adja. Életre szóló közösséget, bocsánatot, kegyelmet, békességet, örömet, gondviselést kínál nekünk. Csak merjük megnyitni a szívünk ajtaját, merjük beengedni a szívünk sötétségébe, bűnökkel terhelt rútságába, merjük megvallani Neki, hogy szükségünk van Rá, legyünk elég alázatosak elfogadni az Ő kegyelmét, szeretetét és olyan ünnepünk, életünk és örökségünk lesz az örökkévalóságban, amiről nem is álmodtunk.
IMA: Istenünk, Te lebontottad ebben az évben a külsőségeket, a zavaró tényezőket, amelyek elvonnák a figyelmünket Rólad. Szükségünk van Rád. Megvalljuk, hogy nyomorultak, bűnösek, vakok és boldogtalanok vagyunk Nélküled. Jézus Krisztus által add a Te világosságod életünkbe, hogy oltalmad alatt élhessünk életünk minden napján és majd az örökkévalóságban is. Krisztus nevében, Ámen.
Az ünnep lényege azonban Jézus Krisztus. Örülök, hogy Ő a szívemben van. Örülök annak, hogy Ő nem olyan, mint a római pápa, aki virágvasárnapon, ha nem is szamáron, de „magas lovon ülve” látogat meg minket, integet, az emberek visszaintegetnek, éljeneznek, majd megy a maga dolgára, mi pedig maradunk egyedül a hétköznapi gondjainkkal, magányunkkal, félelmeinkkel, bizonytalanságunkkal, árvaságunkkal, bezárkózottságunkkal.
Jézus Krisztus ma személyesen hozzád jön. Megáll a szíved ajtaja előtt és kopogtat. Nem vendégként akar életed része lenni, nincs szüksége a pálmaágainkra, amiket lengetünk, hogy lenyűgözzük Őt. Nem azért jön, hogy Ő kapjon bármit is, hanem azért jön, hogy önmagát adja. Életre szóló közösséget, bocsánatot, kegyelmet, békességet, örömet, gondviselést kínál nekünk. Csak merjük megnyitni a szívünk ajtaját, merjük beengedni a szívünk sötétségébe, bűnökkel terhelt rútságába, merjük megvallani Neki, hogy szükségünk van Rá, legyünk elég alázatosak elfogadni az Ő kegyelmét, szeretetét és olyan ünnepünk, életünk és örökségünk lesz az örökkévalóságban, amiről nem is álmodtunk.
IMA: Istenünk, Te lebontottad ebben az évben a külsőségeket, a zavaró tényezőket, amelyek elvonnák a figyelmünket Rólad. Szükségünk van Rád. Megvalljuk, hogy nyomorultak, bűnösek, vakok és boldogtalanok vagyunk Nélküled. Jézus Krisztus által add a Te világosságod életünkbe, hogy oltalmad alatt élhessünk életünk minden napján és majd az örökkévalóságban is. Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése