.png)
Vannak emberek, akik nem a körülményeikből, nem a kapcsolataikból, nem a születési előjogaikból merítik az erejüket, hanem Isten drága Lelkéből. Dániel ilyen ember volt. Fiatalon hurcolták el hazájából, mégis úgy élt idegen földön, mintha minden döntésével azt üzente volna: „Én nem a király asztaláról élek, hanem az élő Istenből.” A Szentírás azt mondja róla: rendkívüli lélek volt benne. Nem a pozíciója tette különlegessé, hanem az, amit a szíve mélyén hordozott: az Isten iránti hűsége, bátorsága és tisztasága.
Eszembe jut egy lelkipásztor története, akit a múlt században, a kommunizmus idején, éppen az élő Krisztusba vetett hite miatt hurcoltak el. Nem bűnt követett el, nem ártott senkinek. Csak hirdette az evangéliumot. Éveken át szenvedett orosz munkatáborokban, fagyban, verésben, megaláztatásban. Mégis megmaradt hűségesen Isten mellett.
Amikor kiszabadult, nem térhetett haza. A családja elérhetetlen volt számára. Egy gyárban kezdett dolgozni. Egy nap a kommunista gyárvezetés magához hívatta. Ott állt a párt emberei előtt, és pénzt kínáltak neki. Egy akkora összeget, amit kevesen tudtak volna elutasítani. De volt egy feltétel: meg kellett volna tagadnia Istent és Krisztust ott a kommunista vezetés előtt.
A férfi határozottan ennyit mondott: Nem tehetem. Engem már megvásároltak.
A vezetők értetlenül kérdezték:
Ki vásárolta meg magát?
Könnyes szemmel így felelt:
– Az én Megváltóm, Jézus Krisztus. Az Ő vérén váltott meg engem, a lábam kisujjától a fejem búbjáig. Ő az én Uram.
Csend lett a teremben. A legfőbb vezető végül a kollégáihoz fordult, és ezt mondta:
Látjátok? Ha minden kommunista ilyen hűséggel szolgálná az ügyünket, mint ahogy ez az ember az Istenét, egészen máshol tartana a pártunk.
A fizetésemelést végül így is megkapta: nem azért, mert eladta a hitét, hanem éppen azért, mert kivívta még ezeknek az istenteleneknek is a tiszteletét azáltal, hogy nem tette.
Dániel nem volt egyedül Babilonban. Voltak más fiatalok is, akiket Isten népéből hurcoltak el: nemes származásúak, jó megjelenésűek, tanultak. Mégis, közülük csak négynek a nevét jegyzi fel a Szentírás: Sidrák, Misák, Abednegó és Dániel. Azok neveit, akik nem hajoltak meg a bálványok előtt. A többiek eltűntek a történelem süllyesztőjében névtelenül, ahogy a megalkuvás mindig nyom nélkül elmossa az örökkévalóság szempontjából azokat, akik élnek vele és általa.
Így van ez ma is. Vannak, akik a világ elismeréséért, némi anyagi előnyért cserébe eladják hitüket, szívüket, lelküket. És vannak, akik inkább mindent elveszítenek, csak Krisztust ne veszítsék el. Mert tudják, amit Pál apostol is tudott: „Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus.” (Galata 2:20)
Testvérem, lehet, hogy te is megalkudtál. Lehet, hogy volt egy pont az életedben, ahol engedtél a nyomásnak, és elhallgattad, hogy kihez tartozol. Eladtad magad annak ellenére, hogy tudtad valaki drága árat fizetett érted De még nem késő. Még lehet belőled is „Dániel”. Nem a saját erődből, hanem Isten bűnt eltörlő kegyelme és a Szentlélek megújító ereje által. Isten ma is keres rendkívüli lelkeket. Olyanokat, akik nem hajlanak meg a világ hangja előtt, hanem az Ő hangjára figyelnek. Akik hajlandóak elveszíteni életüket Krisztusért, azok találják meg azt igazán. Dánielt pedig idővel Isten felemelte oda, ahol az istenfélelme az egész istentelen birodalom előtt ragyoghatott Istene dicsőségére. Az egész birodalom élére.
IMA: Istenem, köszönöm Neked Dániel példáját, és azoknak a hűséges tanúknak az életét, akik nem hajoltak meg, nem tagadtak meg Téged, még akkor sem, amikor az életük volt a tét. Uram, bocsásd meg nekem, ha én megalkudtam, ha inkább a világot választottam, mint Téged. Kérlek, újíts meg engem! Tölts be a Te Lelkeddel, hogy rendíthetetlen legyek a hitemben, és bátran megvalljalak Téged ebben az elhajló világban. Segíts, hogy életemmel Téged dicsőítselek, és hogy nevem ne vesszen el a történelem porában, hanem ott legyen bevésve az élet könyvébe. Jézus Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése