Isten nem flörtöl velünk komolytalanul. Nem is szerződésben gondolkodik, mert a szerződés felbomlik, ha az egyik fél nem tartja magát a kötelezettségeihez. Menthetetlenül felbomlik. A szövetség viszont más. Amikor az ember kilép az Istennel való szövetségből, akkor nyilvánvalóan elveszíti a szövetség minden védelmét, örömét, áldását. A szövetségben ugyanis nemcsak áldások, hanem szereteten alapuló kötelezettségek is vannak. Ha az ember felrúgja a szövetséget Istennel, Isten sem tartja magát azokhoz a dolgokhoz, amit annak az embernek igért, akivel szövetségre lépett. A szerződéssel ellentétben azonban, a szövetség maga nem szűnik meg, mert Isten nem lesz hűtlen. Ha az ember hűtlenkedik, Ő akkor is hü marad, mert önmagát nem tagadhatja meg. Ezért nem szerződésben, hanem szövetségben gondolkodik Isten. Szövetséget kötött velünk. Ez a szövetség pedig nem hasonlít egy modern, laza kapcsolatra, ahol mindenki csinál, amit akar. Ez szövetségi házasság. Mély, kizárólagos, életre szóló szövetség. A lelki hűtlenség tehát nem csupán erkölcsi botlás, hanem szövetségszegés.
Isten a házasságra is életre szóló szövetségként tekint ezért mondja, hogy amit Ő egybekötött a házasság szövetségében, azt ember ne válassza szét. Mégis Mózes idejében Isten eltűrte, hogy az emberek felelőtlenül házasodtak, majd felelőtlenül elváltak annak ellenére, hogy Isten gyülölte és gyűlöli a hütlenséget és a válást egyaránt. Miért? Mert látta, hogy az Ő népének annyira megkeményedett a szívvé, hogy képtelen hűségben élni és nem megtörni a házasság szövetségét. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy Isten népe ne kellett volna learassa a döntéseinek és kemény szívűségének keserű következményeit.
Az ószövetségi nép ezt ismételten elkövette Istennel szemben is. Elfordultak az élő Istentől, és olyan isteneket imádtak, akik nem vártak bűnbánatot, nem kértek megtérést, de cserébe nem is adtak életet. Ők csak egy dolgot kértek: hűséget a világ rendszeréhez. Isten ezt nevezi lelki paráznaságnak. És ma ugyanez történik csak modern köntösben.
A 21. századi egyházak egy része a világ barátai lettek. De hogyan?
Nem egyik pillanatról a másikra. Nem azzal kezdődött, hogy kidobták a Bibliát, hanem azzal, hogy elkezdték elferdíteni az igazságait és "kimagyarázni".
Magyarázni, miért nem úgy értendő. Magyarázni, hogy Isten ma már másképp gondolja. Magyarázni, hogy a szeretet fontosabb, mint az igazság. Magyarázni, hogy a kegyelem nem követel szentséget.
Magyarázni, hogy ha nem változtatjuk meg az üzenetet, akkor „az emberek el fognak menni” és elvész a kényelmes kis rendszerünk.
És el is mentek. De nem azok, akik a világot szerették. Hanem azok, akik Istent szerették, keresték őszinte szívvel.
Az Isten után szomjazók csendben kiléptek. Nem szerveztek lázadást. Nem hangoskodtak. Egyszerűen csak eltűntek, mert nem találták meg többé a Szentet az Isten házában.
Kik maradtak?
Azok, akik jól érezték magukat a megalkuvástól bűzlő üzenetek között. Azok, akik nem akartak szembenézni bűneikkel, de jól jött nekik, hogy a pásztor szerint már nem is bűn, amit tesznek. Főleg akkor nem, ha zsíros adományokat juttatnak el a "szervezetnek, ha rokoni szálak fűzik őket bizonyos vezetőkhöz stb. stb.
Azok, akik már nem akarták hallani, hogy „Tagadd meg magad, vedd fel a kereszted és úgy kövesd Krisztust!”
Azok, akik kereszt helyett kényelmet, szentség helyett szórakozást, megtérés helyett elfogadást akartak.
Így lettek egész gyülekezetek a világ szeretőivé. És mi történt? A prófécia beteljesült.
„Az utolsó időben az emberek saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük, és az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mesékhez odafordulnak.” (2Tim 4:3–4)
A modern gyülekezetek közül sok demokratikus szavazással döntött a tanítás és minden fontosabb dolog irányáról. A többség hangja pedig már nem az Istent-keresők hangja volt. Hanem azoké, akik Istent gyűlölték, csak maguknak sem merték bevallani. Szájukkal úgy nézett ki tisztelik Istent, de a szívükben távol voltak már Tőle. Szívükben meggyűlölték Őt.
Ők voltak többen. És a többség akaratát tették „Isten akaratává.”
A vezetők pedig, ahelyett, hogy a keskeny útra vezették volna a nyájat, inkább az élére álltak a széles út menetoszlopának. Hiszen ők voltak az úttörők, akik úgy gondolták teljesebbé lesz az életük, ha az Élő Isten mellé a világot szeretőjükké fogadják.
Így lettek azok, akik valaha az élő Istent dicsőítették, Isten ellenségeivé. Nem nyíltan, nem kiabálva. De a szívükben, a döntéseikben, a szavaikban, a megalkuvásaikban.
És így vált az „egyház” sok helyen a kereszténység nevében világi intézménnyé. A kegyelem üres szólam maradt. A Szentlélek helyét átvette az érzelem szeszélye és a labilis idegrendszer. A megtérés fogalmát pedig felváltotta az „önelfogadás”. És aki ma az élő Isten után vágyik, újra csendben távozik.
Mint Illés idejében. Azt hiszi, egyedül maradt. De Istennek ma is van hét ezre, akik nem hajtották meg térdüket a világ előtt.
A lelki paráznaság tehát nemcsak egy személy hűtlensége lehet Isten iránt. Lehet kollektív, intézményesített árulás. És ez már nem csupán megbántja Istent. Ez gyűlöli Őt. Mert nem az számít, hogy mit mondunk a szánkkal. Hanem hogy kit választ a szívünk. Az Isten pedig világosan kifejezi, hogy mi az álláspontja az efféle aljassággal szemben: " Ha valaki a világ barátja akar lenni, Isten ellensége lesz." Nincs rettenetesebb állapot mint az, amikor maga Isten válik ellenségeddé. Mert rettenetes az élő Isten kezébe esni.
IMA: Mennyei Atyám, megrendülve látom, hogyan lett a Te szent neveddel visszaélve, a világ rendszere az egyházba beemelve. Látom, hogyan hagyták el sokan a Te igédet, és cserélték fel azt emberek tetszésére formált tanításokkal.
Látom, hogyan tévesztették meg a szent nevedre hivatkozva azokat, akik őszintén keresik az igazságot.
De Uram, én nem akarok a világ barátja lenni. Nem akarom a többség útját járni. Nem akarok meghajolni sem emberi vélemények, sem félelmek előtt. Jézus Krisztus, Te vagy az Ige, amely örökké megmarad. Téged akarlak követni, még ha egyedül kell is mennem. Add vissza népednek a szentség utáni éhséget! Tisztítsd meg az egyházadat minden világiasságtól, megalkuvástól, hamis kegyelemtől!
És ha mások elfordulnak is Tőled, kérlek, tarts meg engem hűségesnek, az utolsó napig. Mert jobb Veled szenvedni, mint nélküled uralkodni. Jobb Téged követni, mint a világ elismerését bírni.
Jöjj vissza Uram, és formáld át a Te menyasszonyodat tisztává, hűségessé, Rád vágyakozóvá! Jézus Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése