Zsidókhoz irt levél 13. fejezet 6. vers
Vannak pillanatok, amikor a nehézségek teljes erejükkel neked feszülnek. Egy váratlan hír, egy igazságtalan vád, egy gyógyíthatatlannak tűnő seb, amit mások okoztak benned mind nehéz helyzetek elé állíthatnak téged. Ilyenkor nem a bátorság, hanem a félelem kopogtat a szíved ajtaján. A fájdalom hangosabban beszél, mint az ígéret, és az ellenség arca közelebbinek tűnik, mint Isten jelenléte.
De az Ige emlékeztet: „Velem van az Úr.”
Ha Isten gyermeke vagy, akkor nem az érzéseidben van a végső igazság, hanem az Ő Szavában. Ő azt mondja, hogy a gyermekeivel van. Nem csak jó napokon, amikor áldásokat számolsz, hanem azokban az órákban is, amikor az árnyékok hosszabbnak tűnnek, mint a fény. Nemcsak akkor, amikor minden sikerül, hanem akkor is, amikor elutasítanak, félreértenek vagy igazságtalanul bánnak veled.
A félelem természetes reakció, de nem végleges. Az Úr jelenléte nem ígéret a viharmentes életre, hanem biztosíték arra, hogy soha nem leszel egyedül a viharban. Az ember valóban okozhat sebeket. Elveheti a kenyeredet, hazugságokkal bemocskolhatja a nevedet, megpróbálhat megtörni, de van valami, amit nem vehet el: az Isten áldott jelenlétét a szívedből.
A Zsidókhoz írt levélben ez az idézet a Zsoltárok 118:6-ból származik. Ott a szerző úgy dicséri Istent, mint aki megszabadít, aki győzelmet ad, és aki méltó a bizalomra még az emberek fenyegetései közepette is. Ez nem naiv hit, hanem kipróbált bizalom. Olyan bizalom, amelyik már látta, hogy az Isten hűséges akkor is, amikor mindenki más hátat fordított.
Az Úr Jézus Krisztus maga is megtapasztalta ezt. Az emberek elhagyták, megverték, kigúnyolták, keresztre feszítették. A saját tanitványai sem értették meg, újra és újra tanította őket, de mégis sokszor úgy tettek, mintha meg sem hallották volna amit Ő mondott, mintha nem is látták volna a csodákat, amiket szemük láttára vitt véghez. Amikor imában tusakodott a Gecsemáné kertben, a tanítványok valószínűleg azt sem értették miről beszél és miért nem alszik velük együtt? Ők minden esetre aludtak és nem tudtak Krisztussal virrasztani imádságban. Amikor pedig közeledtek Krisztus hóhérai, a tanítványok szétszéledtek. Ő mégsem haragudott rájuk, mégis szerette őket. Ő tudta, hogy csak a tanitványai is csak emberek. És mégis, a legnagyobb sötétségben így imádkozott: „Atyám, a Te kezedbe teszem le lelkemet.” Ő tudta: ember keze árthat a testnek, de nem veheti el azt, amit Isten védelme tart. Isten Szentlelke nélkül te is és én is csak félni tudunk, csak az érzelmeinkre tudunk építeni, csak ígérgetni másoknak, hogy majd imádkozunk értük, segítünk nekik, de saját erőnkből csak cserben hagyni tudunk.
Krisztus drága Szentlelke által viszont a te életeden keresztül is megnyilvánulhat. Amikor mindenki menekülne, te ott maradhatsz mások mellett, hogy őszinte szeretettel támogasd őket. Krisztus Lelke által nemcsak ígérheted, hogy támogatsz valakit imádságban, hanem valóságosan imakarjaidon hordozhatod életének legnehezebb pillanataiban. Krisztus Lelke által nemcsak leereszkedőn, hanem lehajlón tudsz emberek gyógyulásában, helyreállásában eszköz lenni.
Ma is érvényes ez a kijelentés: „Velem van az Úr, nem félek.” Nem vagy egyedül. Nem vagy védtelen. Nem vagy elhagyott. A világ lehet zord, az emberek lehetnek kegyetlenek, de az Isten szeretete és jelenléte erősebb minden támadásnál. Ha azoban még nem nyitottad meg őszintén és teljesen szíved Krisztus előtt, vehetnek körül emberek, haverok, barátok, mert a lelked akkor is végtelenül magányos marad.
IMA: Uram, köszönöm, hogy velem vagy. Köszönöm, hogy nem az emberek véleménye határoz meg, hanem a Te szereteted. Amikor félek, segíts emlékeznem arra, hogy Te ott vagy. Amikor támadások érnek, add, hogy a szemem ne az emberek hatalmára, hanem a Te jelenlétedre nézzen. Segíts hittel kimondanom: „Nem félek, mert velem van az Úr!” Tölts be bátorsággal, békességgel és bizalommal. Jézus Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése