Apostolok Cselekedetei 8. fejezet 5-8. versek
Hajlamosak vagyunk az életünket tiszta, átlátható dobozokba rendezni. Megvan a helye a „szentnek” és a „hétköznapinak”, a jónak és a rossznak. De a legmélyebb belső feszültségeink pont ott születnek, ahol a dobozok fala átszakad. Ott, ahol a múltad bűnei, a megalkuvásaid vagy egy elrontott döntésed miatt te magad is „kompromittált anyaggá” válsz. Amikor úgy érzed, Isten szemében már a selejt kategóriába tartozol, mert túl sokszor döntöttél a bűn, a megalkuvás mellett.
Nézzünk szembe a nyers valósággal: a vallásos gondolkodás mindig is rettegett a fertőzéstől. És pontosan ez az a pont, ahol jobban meg kell értenünk Samária valódi drámáját.
Amikor Fülöp átlépte Samária határát, nem egyszerűen egy szomszédos néphez ment át. A zsidók szemében a szamaritánusok nem pogányok voltak. Rosszabbak voltak annál. Hitehagyók voltak. Árulók.A történet a Kr. e. 722-es asszír hódításig nyúlik vissza. Az asszírok elfoglalták a tíz északi törzset, a lakosság elitjét deportálták, a helyükre pedig idegen népeket telepítettek. A földön maradt zsidók és a betelepített pogányok összeházasodtak. Ebből a keveredésből született meg a szamaritánus nép.
Ezt a keveredést Isten szigorúan megtiltotta és nem azért, mert egyik nép génje nemesebb volt a másikénál, hanem a lelki örökség miatt. A tragédia pedig be is következett. Nemcsak a két nép vérvonala keveredett, hanem Isten népe átvette azokat az undoritó szokásokat, amelyeket Isten gyűlölt és amelyek a népét is romba döntötte. Ismerős a filozófia?
Hány fiatal lányt, fiút láttam, hallottam már, hogy igy áradozott az istentelen párjáról: " De olyan szép, olyan művelt, olyan udvarias, olyan gondoskodó, olyan férfias vagy nőies, annyira vonzó..."
Mosolyogva hallgattam őket és azt mondtam nekik: " De Isten népe között nincs ilyen? ( Itt nem vallásfelekezetről beszélek, hiszen minden vallásfelekezetben lehetnek Krisztust őszintén követő és üres vallásosságot gyakorló istentelenek is.) Nem maradt egyetlen vonzó, művelt, gondoskodó, férfias vagy nőies személy sem?"
A válasz felületes és dacos volt:" Ha van is, engem nem érdekel. Nekem csak ő kell."
Mondanom sem kell, hogy a rózsaszin köd elszállta után, ugyanezek a személyek azért kezdtek el panaszkodni, hogy milyen szornyű életet élnek és a párjuk minden volt csak szép, nőies vagy férfias, gondoskodó, intelligens nem.
A "kicsim"-ből hamar eljutottak a "nagy marháig." Miért? Mert az engedetlenségnek mindig ára van. Az Isten iránti engedelmességnek is. Mindannyiunknak külön-külön mérlegelnünk kell, hogy melyik árat szeretnénk megfizetni inkább hosszú és rövid távon és az örökkévalóság távlatából nézve is.
Később a samáriaiak még radikálisabb lépésre szánták el magukat. Elutasították a jeruzsálemi Templomot, és saját szentélyt építettek a Gerizim-hegyen. Kivágták a próféták írásait, és kizárólag Mózes öt könyvét (a Tórát) fogadták el, azt is a saját ízlésük szerint átírva.
Ismerős? A modern kori samáriaiak talán ma is köztünk élnek? Hallottál már emberekről, akik vétkeztek, de nem voltak hajlandóak megtérni, hanem inkább külön gyülekezetet alapitottak, félretették, átirták a Szentirást és becsapták önmagukat és másokat? Én sajnos igen. A leejtőn ugyanis könnyű elindulni, de nehéz megállni. Egyik megalkuvás hozza a másikat. Emlékszem egy fiatalemberre, aki szerette volna, hogy a gyülekezet bemeritse, de nyilvánvalóan nem állt még készen erre. Amikor még egy év várakozásra intették a vezetők, dacból elment a "samáriaiak" gyülekezetébe és ott azonnal bemeritették. Később elújságolta nekem, hogy bemeritkezett. Nem tudtam örülni neki, mert tudtam, hogy büszkeségből és lázadásból tette. Ma már nem jár sehova sajnos.
A rabbinikus irodalom, különösen a Mishna és a Talmud traktátusai, brutális merevséggel kezelték őket (gyakran Kutim néven említve). A törvénykezők kijelentették: „Aki egy szamaritánus kenyerét eszi, az olyan, mintha disznóhúst enne.” Nem ihattak abból a kútból, amiből ők, nem érinthették meg őket. Miért? Mert a pogány nem ismerte az igazságot, de a szamaritánus ismerte, mégis meggyalázta azt. Ők voltak a hit tisztaságát veszélyeztető legveszélyesebb rákfene.
A vallási elit stratégiája az izoláció volt: kerüld el, zárd ki, bélyegezd meg. Mert ha hozzájuk érsz, te is tisztátalan leszel.
És ekkor érkezik Fülöp. Ez a lépés vezetői szempontból elképesztően merész, pszichológiailag pedig sokkoló volt. Fülöp nem egy steril elméletet vitt oda. Nem vitatkozni ment a Gerizim-hegy teológiájáról. Ő a Messiást hirdette nekik – azt a Jézust, aki korábban maga is átlépte ezt a falat a szamariai asszonynál.
Fülöp megfordította a spirituális fertőzés logikáját. A vallás azt mondta: a szamaritánus mocsok rád ragad. A Szentlélek azt mondta: a benned lévő tisztaság és erő fog ráragadni a szamaritánusra.
És mi történt? A démonok sikoltozva távoztak, a bénák lábra álltak. A samáriaiak meglátták a saját büneiket, lázadásukat, elfogadták az Isten tiszta beszédét és a Szentlélek ereje által meggyógyultak lelkileg és némelyek testileg is. Az a város, amit évszázadok óta átok és vallásos megvetés borított, hirtelen az öröm központjává vált.
Itt az ideje, hogy abbahagyd a szerepjátékot.
Mi az a terület az életedben, amit te magad is „hitehagyottnak”, menthetetlennek nyilvánítottál?
Mi az a függőség, titkos bűn vagy családi minta, amire rásütötted a bélyeget: „Ezzel már együtt kell élnem, Isten ezt már nem nyúl le érte”?
És ki az a személy a környezetedben, akit a saját vallásos büszkeséged miatt zártál ki a kegyelemből? Ha ember nem is, de Isten Szentlelke és élő beszéde őszinte megtérésre tudja késztetni és újjá tudja tenni.
Isten nem fél a te Samáriádtól. Ő nem hőköl hátra a szellemi szemetedtől vagy a múltad kevert, romlott részleteitől. Ahol a vallás elfordul és ujjal mutogat, a Szentlélek oda küldi a legnagyobb erőit. Mert Isten legnagyobb győzelmei mindig ott születnek, ahol az emberek már kimondták a végső ítéletet.
IMA: Mindenható Istenem! Megrendülve állok előtted, mert felismerem a saját képmutatásomat. Olyan sokszor építettem falakat, hogy megvédjem a magam kis igazságát. Olyan sokszor írtam le embereket – és sokszor írtam le saját magamat is –, mondván, hogy túl messzire mentünk, túl sokat hibáztunk.
De Te nem a biztonságos buborékok Istene vagy! Köszönöm, hogy Jézusban Te is átlépted a hitehagyottságunk, a lázadásunk és a mocskunk határát. Köszönöm, hogy nem fordultál el tőlem a rendezetlen, kevert dolgaim miatt.
Most behívlak az életem legmélyebb, legfájdalmasabb Samáriájába. Törd össze a bénultságot! Űzd ki a félelmet és a vádló gondolatokat, amik azt suttogják, hogy nincs számomra bocsánat! Adj nekem is olyan merész szívet, mint Fülöpé volt: hadd vigyem a Te szabadító erődet oda, ahol a legnagyobb a sötétség. Ne engedd, hogy beérjem a steril biztonsággal, tégy az Élet hordozójává a romok között is! Jézus Krisztus nevében, Ámen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése