A csodálat nem ment meg

Amikor azonban Fülöp hirdette nekik az örömüzenetet Isten Királyságáról és Jézusról, a Messiásról, a város lakói — férfiak és nők egyaránt — hittek Fülöpnek, és bemerítkeztek. Simon maga is hívő lett, bemerítkezett, és igyekezett mindig Fülöp közelében maradni. Látta a nagy csodákat és jeleket, amelyek Fülöp által történtek, és egészen meg volt döbbenve.
Apostolok Cselekedetei 8. fejezet 12-13. versek



Be lehet ülni egy luxusautóba úgy, hogy közben fogalmad sincs, hogyan kell vezetni. Meg lehet venni a legdrágább edzőfelszerelést anélkül, hogy egyetlen izzasztó percet is eltöltenél a teremben. Rövid edzőtermi előéletem során láttam embereket az edzőteremben, akik több időt töltöttek a menő edzőcuccaikban való fényképezkedéssel és a telefonjuk görgetésével, mint magával az edzéssel. Magamban mindig mosolyogtam látva ezt a hozzáállást. És ami a legfélelmetesebb: be lehet lépni egy keresztény egyházfelekezetbe úgy is, hogy a szíved pontosan ugyanaz a tönkrement, önző gépezet marad, ami előtte volt. A gond csak az, hogy Isten országába igy nem lehet bemenni.
Ez a keresztény élet egyik legkínzóbb, legmélyebb belső feszültsége. Megváltoztatjuk a címkéinket. Megtanuljuk a zsargont. Eljárunk a közösségbe. De legbelül, a zárt ajtók mögött ugyanazok az régi vágyak mozgatnak minket: a kontroll, az elismerés és a hatalom éhsége.
Az Apostolok Cselekedetei 8. fejezetében egy olyan fordulat történik, ami minden vallásos felszínességet darabokra tör. Fülöp prédikál, Samária pedig összeomlik a kegyelem alatt. Férfiak és nők tömegesen merítkeznek be. És ekkor történik valami egészen megdöbbentő: Simon, a város korábbi bálványa, a mágus is hívővé lesz. Ő is bemegy a víz alá. Ő is megkeresztelkedik.
Ha ez egy mai sikertörténet lenne, Simon már a következő héten a gyülekezet színpadán állna, mint a „hónap bizonyságtevője”. A gyülekezet média és marketing csapata azonnal kiszúrta volna őt, mint egy amúgy is karizmatikus, kellemes jelenséget, aki sikerre termett. A bizonyságtétele tarolni fog. De a Biblia sokkal őszintébb és mélyebb annál, minthogy beérje a látszattal.
Figyeld meg jól Simon viselkedését a bemerítkezése után: „...igyekezett mindig Fülöp közelében maradni. Látta a nagy csodákat és jeleket, amelyek Fülöp által történtek, és egészen meg volt döbbenve.”
A görög szöveg és a korabeli kulturális háttér itt valami olyat tár fel, ami felett könnyen elsiklunk. A rabbinikus hagyományban és az ókori világban a tanítványok követték a mesterüket (shimmush), lesték minden mozdulatát, hogy eltanulják a módszereit. Simon pontosan ezt teszi.
Pszichológiailag Simon nem változott semmit. Mentálisan még mindig a régi világában élt. Ő nem a megfeszített és feltámadott Krisztusba szeretett bele. Ő a jelenség izgalmas voltába szeretett bele. Addig ő volt a legizgalmasabb jelenség a városban, most pedig talált valakit, aki jobb trükköket tud, mint ő. Simon nem azért követte Fülöpöt, mert szolgálni akart, hanem mert meg akarta fejteni a titkot. Lenyűgözte a hatalom.
A víz megmosta a testét, de a gondolkodását nem változtatta meg.
A történelem tele van ilyen „Simonokkal”. Gondolj Konstantin császárra a 4. század elején. Amikor a Milviusi-hídi csata előtt meglátta a kereszt jelét az égen, és kijelentette, hogy keresztény lett, a világ ünnepelt. Vége szakadt az üldözéseknek.
De mit tett Konstantin? Kereszténnyé tette a birodalmat, vagy inkább birodalommá tette a kereszténységet? Behozta a gyülekezetbe a pogány főpapi címet (Pontifex Maximus), a politikai intrikát, a kényszert és a fegyverek erejét. Megváltoztatta az istenség nevét, de a módszereit, az uralkodásvágyát és a kontrollt megtartotta. A szándék túlélte a fordulatot.
Ez a te drámád és az enyém is. Hányszor használjuk Isten nevét arra, hogy a saját akaratunkat kényszerítsük a családunkra? Hányszor bújunk a „szellemi tekintély” mögé a munkahelyünkön vagy a kapcsolatainkban, miközben csak a saját egónkat védjük?
Lehet, hogy te is ott állsz Fülöp mellett. Rendszeresen olvasod a posztokat, ott vagy az alkalmakon, még a kezedet is felemeled az éneklés alatt. De mi az, ami valójában lenyűgöz?
A békesség, amit a hit ad neked, mert így kényelmesebb az életed?
A státusz, amit a közösségben kapsz?
Vagy maga Jézus Krisztus, a valóságos követése nélkül?
Simon megdöbbent a csodákon. De a megdöbbenés nem azonos a megtéréssel. Lehetsz az Isten erejének a szemtanúja úgy is, hogy közben a szíved teljesen érintetlen marad. Isten nem rajongókat keres, akik tapsolnak a csodáinak. Ő olyan embereket keres, akik hajlandóak meghalni a saját hatalomvágyuknak, hogy Krisztus élhessen bennük. Ne érts félre. Vannak emberek, akik éppen forditott problémával küzdenek. Állitják, hogy Krisztust követik, de nem akarják megtenni az első lépést sem Krisztus nyomdokaiban. Pedig Krisztus a szolgálata kezdetén belépett a Jordánba, hogy János megkeresztelje és igy töltsön be minden igazságot. Neki nem volt szüksége bemeritésre, de mégis megtette, mert tudta, hogy nekünk a földi életünk során az Ő földi nyomdokaiban kell járnunk. Ha nem vagy hajlandó követni Krisztust a bemerités vizében, hogyan mondhatod, hogy Őt követed és hogyan fogod valaha felvenni az Ő keresztjének szégyenét? Ha pedig nem a kereszthordozás és az önmegtagadás útján jársz, hogyan érhetnél be valaha abba a célba, amibe a hit fejedelme és beteljesitője belépett?


IMA: Úr Jézus, ez a történet rólam szól. Olyan sokszor mostam le a külvilág előtt a pohár külsejét, miközben belül megmaradtam a magam urának. Beismerem, hogy sokszor nem Téged akartalak, hanem csak a Te áldásaidat. Használni akartalak a saját kényelmemre, a saját sikereimre, a saját biztonságomra.
Bocsásd meg nekem a rejtett önzésemet! Bocsásd meg, amikor a vallásos tevékenységeim mögött valójában a kontroll és a büszkeség rejtőzött. Nem akarok Simon sorsára jutni, aki a közeledben volt, mégis fényévekre maradt Tőled.
Ma nemcsak a bűneimet adom át Neked, hanem a szándékaimat is. Törj át a valódi indulataimon! Tisztítsd meg a szívemet a Szentlélek tüzével! Ne engedd, hogy beérjem a csodák bámulásával. Azt akarom, hogy a jellemem változzon meg. Törd össze bennem a Konstantin-reflexet, a hatalom és az igazam bizonygatásának kényszerét. Legyen a szívem tiszta, alázatos és radikálisan őszinte előtted! Jézus Krisztus nevében, Ámen.