Isten téren és időn átívelő szeretete

Te pedig, efrátai Betlehem, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled származik az, aki uralkodni fog Izráelen. Származása visszanyúlik a hajdankorba, a távoli múltba.                                Mikeás könyve 5. fejezet 2. vers

A 2020-as év, a világjárvány miatt sokunkban talán olyan érzést keltett, hogy sosem lesz vége. Négy fal között, bizonytalanságban vártunk, hogy mikor is lesz ennek vége? A kérdés legtöbb emberben most is ez: „Mikor lesz ennek vége?” Pontosat senki sem tud ma sem mondani. Ígéretek, vakcina már feltűnt a látóhatáron, de hogy mikor válnak valósággá és a vakcina mikor fog pontosan véget vetni ennek a szörnyű járványnak, pontosan még nem lehet megmondani. Mégis most, az év vége felé minden okunk megvan reménységgel nézni a holnap elé. Télen a természet is hibernálja magát és bizonyos értelemben mi is. Várunk a hosszabb, világosabb, melegebb napokra. Az idő viszont nem gyógyítja be sebeinket, csak még több sérelmet hozhat a számunkra.
A Karácsony üzenete viszont az, hogy van reménységünk a lelki sebeink ellenére is. Isten mindig a világ gyengéit, megsebzettjeit, megvetettjeit használja, hogy megszégyenítse azokat, akik erősnek tartják magukat. Jézus Krisztus megszülethetett volna az akkori világ legszebb, leggazdagabb palotájának fényűzésében, de egy kicsiny faluban született, egy olyan faluban, amely semmilyen jelentőséggel nem bírt abban az időben.
Jézus Krisztus alázatban öltött testet, hogy az ő kegyelme éppen életünk „repedésein” tudjon beszivárogni életünkbe. Talán te is úgy érzed, hogy túl sokan és túl sokat sebezték meg lelkedet. Gondolj ma Jézus Krisztusra, aki szerénységben és alázatban testet öltött, hogy gyógyulást hozzon időn és téren át a te számodra is.

IMA: Istenem, győzd le te életem rideg telét. Tölts meg életem a Te örökkévaló szereteteddel, hogy mennyei reménységedben tölthessem a várakozás idejét. Krisztus nevében, Ámen.