Valóban szabadon

Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek. János evangéliuma 8. fejezet 36. vers



Jézus Krisztus fenti szavai ma is ugyanolyan elevenek és provokatívak, mint amikor először elhangzottak. Hallgatói megrökönyödve válaszoltak: „Mi Ábrahám utódai vagyunk, és soha nem szolgáltunk senkinek!” Nem értették, miről beszél Jézus Krisztus. Azt hitték, mivel fizikailag szabadok, nincs szükségük szabadulásra. De Jézus Krisztus nem a testüket nézte elsősorban, hanem a lelkükhöz szólt. Ő a szív mélyére látott – oda, ahol az igazi rabság kezdődik, és ahonnan az igazi szabadság is kiindulhat.
Az ember sokszor elfelejti, hogy nem csupán test, hanem lélek is. Ami a testben történik, gyakran csak következménye annak, ami a lélekben zajlik. Ezért a szabadság nem kívül kezdődik, hanem belül. A valódi rabság nem mindig bilincs és börtön, hanem lehet egy kimondatlan félelem, egy feldolgozatlan múlt, egy mélyre temetett szégyenérzet vagy egy romboló önkép. És a legnagyobb veszély az, amikor valaki rabként él, de közben azt hiszi, szabad.
Jézus Krisztus nem azért jött, hogy a külső körülményeinket igazítsa meg – hanem hogy a lelkünket szabadítsa fel, és ezzel a teljes életünket átalakítsa. Az Ő szavai nem illúziókat kínálnak, hanem igazságot, amely felszabadít. A lelked ellensége nagyon jól begyakorolta hogyan hitesse el lelkileg rabságban élő emberekkel, hogy valójában szabadok.
Ember, aki remeg, ha nem szívhatja el 10 percenként az 1 szál cigarettáját. Közben mosolyogva mondja: " Akkor hagyom abba, amikor akarom." Valójában ő is tudja, hogy már nem igy van.
A 21. század embere látszólag szabadabb, mint bármikor. Szabadon dönthet arról, mit eszik, hol dolgozik, mit gondol, hogyan él. De mégis: soha nem voltunk ennyire belülről megkötözve. Lelkek, amelyek fáradtak, kiüresedettek, állandó önértékelési harcban égnek. Megfelelési kényszer, függőségek, önmarcangolás, szeretethiány, eltemetett traumák… És mindezek ellenére sokan azt mondják: „Szabad vagyok.” Pedig aki nem szabad legbelül, az nem szabad igazán. A lélek szabadsága az igazi szabadság. És ebben csak Jézus Krisztus tud segíteni. Ő nemcsak tanácsot ad, hanem ereje van megszabadítani. Nemcsak megmutatja, mi tart fogva, hanem le is veszi rólad a láncokat. Ő a Szabadító, aki nem kívülről változtat, hanem belülről gyógyít kifelé. Nem a tüneteket nyomja el, szünteti meg ideiglenesen, hanem a dolgok gyökeréhez nyúl és ott hoz gyógyulást.
A valódi szabadság nem az, hogy azt teszem, amit akarok hanem az, hogy szabad vagyok arra, hogy ne tegyem azt, ami pusztít engem. Szabad vagyok arra, hogy másként éljek. Hogy ne a félelem, hanem a szeretet irányítsa az életemet. Hogy ne a bűntudat, hanem a kegyelem szava határozza meg, ki vagyok. Ez a szabadság Jézus Krisztusban kezdődik és csak Benne teljesedhet ki.

IMA: Úr Jézus Krisztus, köszönöm, hogy nem hagytál rabként élni. Köszönöm, hogy látsz engem nem csak kívül, hanem belül is.
Láttad, milyen sokszor viseltem álarcot, és próbáltam erősnek tűnni, miközben a lelkem láncok között vergődött.
Uram, kérlek, szabadíts meg mindattól, ami fogva tart: félelmeimtől, bűneimtől, fájdalmaimtól, önmagamtól.
Hadd tapasztaljam meg azt a szabadságot, amit csak Te tudsz adni. Azt a csendes, belső békét, ami túlmutat ezen a világon. Taníts meg élni mint szabad ember úgy, hogy a lelkem is lélegezzen.
Mert hiszem: ha Te megszabadítasz, valóban szabad leszek. Ezért jövök hozzád. Szabadits meg drága véred által. Tied legyen minden dicsőség. Ámen.