Amikor Isten téged igazol...

A katonák visszamentek a város vezetőihez, és átadták Pál üzenetét. Amikor a vezetők megtudták, hogy Pál és Szilász római állampolgárok, megijedtek. Odamentek hozzájuk, és bocsánatot kértek tőlük. Azután kivezették őket a börtönből, és kérték, hogy menjenek el a városból. Pál és Szilász a börtönből Lídia házához ment, és ott találkoztak a testvérekkel. Bátorították őket, majd továbbindultak Filippiből.
Apostolok Cselekedetei 16. fejezet 38-40. versek



Gondolj azokra a megrázó pillanatokra, amikor egy ártatlanul elítélt emberről évtizedek után a modern DNS-vizsgálatok során kiderül az igazság. A bíró, a rendszer, a hatóság, amely egykor arrogánsan letiporta őket, most kénytelen kinyitni a nehéz börtönajtót, és a világ szeme láttára kimondani: „Tévedtünk. Bocsánat.” A hatalmi viszonyok egyetlen másodperc alatt megfordulnak. Akinek eddig hatalma volt feletted, most retteg a következményektől. Te pedig, aki eddig láncokban ültél, hirtelen érinthetetlenné válsz.
Hasonló dráma játszódhatott le Filippiben. Egy nappal korábban Pál és Szilász még a legkiszolgáltatottabb áldozatok voltak. Megverték, megalázták, és a legbelső börtön kalodájába zárták őket. Ám amikor a város vezetői szembesültek azzal a ténnyel, hogy római polgárokat bántalmaztak tárgyalás nélkül, kiverte őket a hideg veríték. A római birodalmi törvények szerint ezért halálbüntetés járt volna a helyi elöljáróknak. Az arrogáns politikusok hirtelen rájöttek, hogy a saját fejükkel játszanak.

Képzeld el ezt a jelenetet. A város hatalmasságai, díszes ruháikban, kénytelenek lemenni a nyirkos, bűzös cellába. Oda kell állniuk a két véresre vert prédikátor elé, és bocsánatot kell kérniük. Aztán szépen, szinte könyörögve kikísérik őket a városból. Isten helyreállította a szolgái méltóságát. A zsidó gondolkodásban ezt hívják úgy, hogy Isten visszaadta a kávod-ot, azt az Istentől kapott tiszteletet és emberi méltóságot, amit senki sem vehet el büntetlenül.


De a történet igazi csattanója nem a politikusok megalázkodása. Hanem az, amit Pálék ezután tettek. Ha te vagy én lennénk a helyükben, a szabadulás után valószínűleg a legelső szekérrel elhagyjuk a várost, hogy minél messzebb kerüljünk a trauma helyszínétől, és nyalogassuk a sebeinket.

Olyan világban élünk, amely egyre boldogtalanabb, depressziósabb és belefullad a saját énidejébe, az önmagával való foglalkozásba.

Pál és Szilász azonban valami egészen mást tesz. Kijönnek a börtönből, és egyenesen Lídia házába mennek. Miért? Mert ott gyűlt össze a helyi kis gyülekezet, az a maroknyi, frissen megtért ember, akik valószínűleg halálra rémültek az elmúlt 24 óra eseményeitől. Pálék belépnek, vérző háttal, sebekkel borítva, és ők bátorítják a többieket.

Micsoda lelkierő és vezetői nagyság! Ők élték túl a poklot, mégsem a sajnálatot keresik. Az első útjuk nem a pihenésbe, hanem a szolgálatba vezet. Az igazi, érett keresztény ember ismertetőjele pontosan ez: mit kezdesz azzal, amikor Isten igazol téged? Amikor Isten megvéd, és a téged bántók kénytelenek visszakozni, a győzelmed nem arra való, hogy az felfújt mellel, bűszkén illegesd magad. Nem a káröröm a cél. A felmentésed arra való, hogy másokat felemelj és megerősíts vele.

Talán épp most vagy túl egy olyan időszakon, ahol igazságtalanság ért. És talán Isten már meg is adta, vagy hamarosan megadja a felmentésedet. Akik bántottak, rájönnek, hogy hibáztak. Ha ez megtörténik, ne ragadj bele a sérelmeidbe, de ne is részegedj meg a saját igazadtól! Lépj tovább békével, de mielőtt végleg lezárod azt az életszakaszt, nézz körül: kinek van szüksége a bátorításodra? Kinek adhat erőt az, ahogyan te – Isten kegyelméből – túlélted a vihart? A te sebeidből így lesznek mások számára gyógyító, hitet adó hegek.


IMA: Uram, köszönöm, hogy te vagy az igazságosság Istene, és te sosem feledkezel meg a mi méltóságunkról. Kérlek, adj nekem olyan szívet, mint amilyen Pálnak volt! Ha igazságtalanság ér, segíts bízni abban, hogy te a megfelelő időben igazolni fogsz. És ha eljön a győzelem és a szabadulás pillanata, óvj meg a kárörömtől és a büszkeségtől. Taníts meg arra, hogy a saját sebeimet és a tőled kapott gyógyulásomat arra használjam, hogy másokat bátorítsak és felemeljek a környezetemben. Jézus Krisztus nevében, Ámen.