János evangéliuma 1. fejezet 14. vers
Gondolkodtál már azon, mit jelent az a kifejezés az eredeti szövegben, hogy „közöttünk élt”? Szó szerint azt jelenti: közénk verte fel a sátrát. Isten nem egy távoli galaxisból küldött nekünk üzenetet vagy egy „használati utasítást” az élethez. Nem, Ő maga lépett be a mi porunkba, a mi fájdalmunkba, a mi korlátozott, hús-vér valóságunkba, a lázadásunk, bűneink által megteremtett "mocsokba".
Az, aki fenntartja az univerzumot, képessé vált arra, hogy éhes legyen, hogy elfáradjon, és – ami a legmegdöbbentőbb – hogy szenvedjen és meghaljon.
Sokszor hallottam már a következő gúnyos kérdést: " Ha Istennek semmi sem lehetetlen, tud olyan követ teremteni, amit azután Ő maga nem tud felemelni?"
Ez már megtörtént, amikor az Isten testté lett. Ugyanolyanná vált, mint mi.
Milyen jó lenne, ha ezzel a lelkülettel tudnék közeledni mindig az elesettekhez. Nem "magas lóról" beszélni hozzájuk, nem leereszkedő felsőbbrendűséggel, nem lenézéssel vagy önigazultsággal, nem vallásos gőggel, hanem úgy, mint Krisztus, Aki emberré lett, hogy közöttünk sátorozzon és szolgáljon, gyógyítson, felemeljen, szabadítson, reménységet, hitet adjon.
Miért tette ezt? Azért, mert a bűn olyan szakadékot vájt közénk és a Szent Isten közé, amit mi soha, semmilyen vallásos teljesítménnyel nem tudtunk volna áthidalni. Kell egy híd, és ez a híd csak Az lehetett, aki egyszerre Isten és ember.
Amikor János apostol azt írja, hogy „közelről szemléltük a dicsőségét”, nem valami vakító, szemkápráztató fényre gondol csupán. Jézus Krisztus dicsősége a kereszten ragyogott fel a legfényesebben: ott látszott meg, hogy az isteni kegyelem és az igazság (a valóság) hogyan találkozik.
Isten dicsősége az Ő jellemének kisugárzása. És miben tündököl ez a jellem leginkább? Abban, hogy a szent Isten nem hagyott magunkra a bajunkban.
Gyakran érzem én is, és talán te is, hogy a világunk „valósága” nyomasztó: betegség, bizonytalanság, magány, szeretetlenség stb. stb. stb. De advent üzenete az, hogy van egy magasabb Valóság. Jézusban a kegyelem nem csak egy fogalom, hanem egy Személy. Ő nem fél a te "hús-vér" problémáidtól, mert Ő is viselte ezt a testet. Ő tudja, milyen az, amikor fáj, és tudja, milyen az, amikor a halál árnyéka vetül rád.
Ne csak a jászol mellett állj meg idén! Lelki szemeiddel Nézz a Gyermek szemébe, és lásd meg benne azt a Királyt, aki elhagyta a mennyei palotát, hogy a te sötét és hideg sátradba beköltözzön, és azt fénybe borítsa.
IMA: Mennyei Atyám, köszönöm Neked az Ige testté lételének felfoghatatlan titkát. Köszönöm, Úr Jézus, hogy nem maradtál távol tőlem, hanem közém és a hozzám hasonló gyarló emberek közé verted fel a sátradat. Megvallom, sokszor elvesztem a célt, és csak a földi nyomorúságaimat nézem. Kérlek, nyisd meg a szememet ebben az adventben, hogy közelről szemlélhessem a Te dicsőségedet – azt a dicsőséget, amely tele van kegyelemmel és igazsággal. Köszönöm, hogy Veled a valóság már nem félelmetes, hanem reményteljes. Jézus Krisztus nevében dicsőitelek, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése