Filippibeliekhez irt levél 2. fejezet 7-8. versek
Amikor ma este körül üljük az ünnepi asztalt, és a gyertyák fénye megcsillan a szeretteink szemében, hajlamosak vagyunk a Karácsonyt egyfajta idilli, édes álomnak látni. De ha kinyitom a Bibliát a Filippi levélnél, egy olyan drámát látok, ami minden emberi képzeletet felülmúl.
Talán te is észrevetted, hogy mi, emberek, mindig „felfelé” törekszünk. Több pénzt, nagyobb elismerést, kényelmesebb életet akarunk. Jézus Krisztus azonban az ellenkező irányba indult el.
Krisztus számára a testet öltés nem egy kényelmes látogatás volt a földön, hanem egy felfoghatatlan önkiüresítés. Képzeld el a világegyetem Urát, akit angyalok serege imád, aki előtt nincs titok, és aki térben és időben mérhetetlen. Egy olyan Istent, Aki minden teremtett, létező, látható és láthatatlan dolognál mérhetetlenül értékesebb. Ez a hatalmas Isten „összehúzta” magát egy magzatnyi méretre. Lemondott a dicsőség látható fényéről, hogy beleöltözzön a mi törékeny, sebezhető, hús-vér valóságunkba.
Jézus Krisztus nem szűnt meg Istennek lenni, de elrejtette fenségét a szolga ruhája alá. Az Isten emberré lett. Miért? Mert csak úgy tudott szolgálni nekünk, ha eggyé válik velünk.
Jézus Krisztus útja a jászoltól egyenesen a kereszt felé vezetett. Ő nem azért jött, hogy ünnepeltesse magát, hanem hogy feláldozza magát értünk.
Mit jelent ez nekem és neked ma este? Azt, hogy nincs az a mélység az életedben, ahová Ő ne szállt volna le már korábban. Ha magányosnak érzed magad, gondolj rá: Ő elhagyta a mennyei közösséget érted. Ha szegénynek vagy elhagyatottnak érzed magad: Ő istállóban született. Ha félsz a jövőtől: Ő engedelmes volt a legnehezebb úton is, hogy neked ne kelljen félned.
A karácsony igazi üzenete az, hogy Isten nem a magasból nézi a kínlódásunkat, hanem „lefelé” jött, hogy a porból felemeljen minket. Ő szolgává lett, hogy mi Isten gyermekeivé lehessünk. Ez az önkéntes lemondás az én legnagyobb gazdagságom.
Vallásos ember lehetsz úgy is, hogy továbbra is a büszkeségednek és önző törekvéseidnek élsz. Ha azonban a betlehemi Királyt akarod követni, annak csak egy útja van:
Azonosulnod kell Vele, ahogyan Ő azonosult veled.
" Ezután mindannyiukhoz szólva ezt mondta: „Aki engem akar követni, az tagadja meg önmagát, naponta vegye fel és vigye a keresztjét, úgy kövessen. ( Lukács 9:23)
Ha elméletileg csodálod ma ezt a Királyt, de nem vagy hajlandó követni Őt, vajon őszinte-e a csodálatod?
IMA: Úr Jézus Krisztus, én imádlak Téged ezen az estén! Köszönöm, hogy önként lemondtál a mennyei dicsőségről értem. Köszönöm, hogy nem volt büdös Neked az istálló, és nem volt túl nehéz Neked a szolgai sors, csak hogy megments engem. Megvallom, sokszor én is csak a saját dicsőségemet keresem, de ma a Te alázatod előtt hajtok fejet. Taníts meg engem is úgy szeretni, ahogy Te szerettél: áldozattal, engedelmességgel és teljes odaadással. Köszönöm, hogy a Te megaláztatásod hozta el nekem az örök élet dicsőségét. Magasztallak mindenért! Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése