Korintusiakhoz irt első levél 10. fejezet 13. vers
Voltak már olyan napok, amikor úgy érezted, mintha az élet terhei összeroppantanának? Amikor a napi teendőid talán feltornyosultak, a szívedet pedig kimondatlan fájdalmak marcangolták. Amikor senki nem látja, hány csatát vívsz magadban: csendben, könnyek között. És van, hogy úgy érzed, csak sóhajtasz egyet: „Ez már sok, Istenem…” Ez minden imádság, ami a lelkedből szakad fel.
De Ő lát. Ő ismeri minden könnycseppedet. Ő nem fordul el, amikor elfáradsz. Hanem odalép, és gyöngéden emlékeztet arra, amit talán már elfelejtettél:
„Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges.”
Igen, hűséges. Nemcsak akkor, amikor mi is hűségesek vagyunk. Nemcsak a templomi padban, hanem a fáradt reggeleken, a néma éjszakákon is. Ő nem nézi le a gyengeségedet. Ő tudja, hogy nőként, férfiként, anyaként, társként, emberként vannak határaid. És Ő nem fog azon túl engedni téged.
Lehet, hogy most nem látod a kiutat. Lehet, hogy minden irány sötét. De Isten már elkészítette a szabadulás útját. Talán egy beszélgetés lesz az. Egy csendes ima. Egy váratlan segítség. Vagy egyszerűen csak az erő, hogy ma is kibírd, amit tegnap még lehetetlennek tartottál.
Nem vagy gyenge, mert küzdesz. Bátor vagy, mert nem adod fel. És nem vagy egyedül, a Isten gyermekévé lettél.
Isten nem csak azt ígérte, hogy nem enged túl nehéz próbába esni, hanem azt is, hogy Ő maga jár veled minden lépésnél. Bízol Benne?
IMA: Uram, néha túl nehéz az élet. Néha úgy érzem, nem bírom tovább. Köszönöm, hogy Te nem hagysz magamra. Hogy látod, amit más nem lát – a fáradtságot, a kérdéseket, a csendes küzdelmet. Segíts, hogy ne csak a próbát lássam, hanem Téged is – Aki velem vagy benne. Kérlek, mutasd meg a szabadulás útját, és adj erőt, hogy azon elinduljak. Legyen bennem bátorság, bizalom és remény, még akkor is, amikor minden bizonytalan. Köszönöm, hogy hűséges vagy hozzám akkor is, amikor én elgyengülök. Ámen.
.png)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése