Képzeld el ezt a jelenetet. A templom udvara zsúfolásig tele van: pénzcsere, árusítás, kiabálás, alku, sürgés-forgás. Kívülről minden működik. De belül, a szívében annak a helynek, ami Istené kellene hogy legyen, már rég nincs jelen az, akinek ott a helye.
Mi is megszoktuk, hogy az ünnepek a pénzről szólnak. Cégek mindenféle kampánnyal, ajánlattal, de a saját kívánságaink még inkább arra ösztönöznek, hogy vásároljunk, fogyasszunk, vásároljunk, fogyasszunk.
A jeruzsálemi templomban naponta mutattak be állat áldozatokat Istennek. A zarándokok, különösen az ünnepeken, mint a páska messziről jöttek tömegesen, és nem tudtak magukkal hozni hibátlan áldozati állatokat, például galambokat, bárányokat.
Ezért a templom körül állatkereskedők telepedtek le, akik „minősített”, azaz a papok által elfogadott állatokat árultak az áldozathoz.
A templomban csak a "templomi sékellel" lehetett adományokat vagy adót fizetni. Mivel a római pénzérmék (amelyeken császári képmások voltak) tisztátalannak számítottak, a zarándokoknak át kellett váltaniuk a pénzüket.
A pénzváltók tehát fontos „szolgáltatást” nyújtottak és nem az volt a probléma, hogy pénzt kértek a szolgáltatásaikért, hiszen méltó a munkás a maga bérére, csakhogy jól meg is kérték az árát, gyakran uzsorás kamattal váltva. Mivel tudták, hogy kizárólag náluk vásárolhatnak ilyen szolgáltatásokat az emberek, igazságtalanul magas árakat szabtak.
Nem az volt Jézus Krisztus problémája, hogy állatok voltak a közelben, vagy hogy emberek pénzt váltottak. A probléma az volt, hogy mindezt már a templom udvarán belül tették, a pogányok udvarában, ahol elvileg az Istent keresők is imádkozhattak volna.
Magam is voltam olyan vallásos rendszer tagja, amely üzletté silányult, a lelkiség helyett, Krisztus imádata helyett, érdek lett a középpontban.
Amikor beszéltem bizonyos felelős vezetőkkel erről, ők a következőt mondták:
" Zoli! Mi sokkal többet látunk, tudunk, érzékelünk, mint te. És hidd el, hogy nem látjuk jónak mindazokat a dolgokat, amik zajlanak. De nem tehetünk mást, mint imádkozunk a változásért. Te is tedd ezt, ha nem akarsz magadnak problémákat. Hiszen ez egy kötött rendszer, amin már nem lehet változtatni."
Én úgy döntöttem, hogy felszólalok, de amikor süket fülekre találtam, úgy döntöttem kiszállok ebből a rendszerből.
Krisztus nem bújt álkegyesség mögé. Nem nézte tétlenül az Isten házának lezüllését, nem simogatta a rosszat, nem is akart a megalkuvás jegyében tárgyalásokat kezdeményezni az üzlet vezetőivel, hogy esetleg egy nagyobb összegért cserébe Ő maga lehessen ezeknek a vásároknak a reklámarca.
Belép a templomba Ő, a templom Ura és Istene és mindent felforgat. Felborítja az asztalokat. Kidönti a székeket. Kitessékeli azokat, akiknek nem lenne szabad ott lenniük.
Miért?
Mert a rend csak akkor jöhet el, ha előtte a rendetlenség ki van takarítva.
Sokan vágyunk arra, hogy Jézus hozzon békét, gyógyulást, áldást az életünkbe. Akarjuk a helyreállítást, de nem akarjuk az előtte szükséges felforgatást. Pedig nem lehet új rendet rakni ott, ahol még tele van minden a régivel.
Ahogy a templom is az Atya háza volt, úgy a te szíved is az lehet. De előtte Jézusnak lehet, hogy fel kell forgatnia néhány dolgot. Kimondatlan megalkuvásaidat, féligazságaidat, megszokott és melengetett bűneidet, kényelmes önigazságodat és igen, néha a biztonságosan berendezett lelki zugaidat is.
Ez a „felborítás” nem a pusztításról szól. Ez a gyógyítás első lépése. A megtisztítás kezdete. A szeretet bátor cselekedete, hogy ami Istené, az tényleg Istené legyen.
Jézus Krisztusnak ezt a munkáját nem tudod közömbösen szemlélni. Akkor sem tudták. A tanitványoknak eszükbe jutott egy áldott Ige és megértették, hogy Krisztus nem testből, nem indulatból és nem haragból cselekedett:
" Ekkor tanítványainak eszébe jutott, hogy meg van írva: „A te házad iránt érzett féltő szeretet emészt engem." ( János evangéliuma 2. fejezet 17. vers)
Azok pedig, akik Isten gyalázói voltak, Krisztust is gyalázták és elhatározták, hogy minél hamarabb meg fogják ölni, öletni Krisztust.
Ezzel pedig bezárult a kör és beteljesedett a prófécia, amit a Szentlélek sok-sok évvel azelőtt mondott Dávid király szája által:
" Mert a te házad iránti féltő szeretet emészt engem, és gyalázóid gyalázásai hullottak rám."
(69. Zsoltár 10. vers)
Ki, mi a drágább neked? A megalkuvás, a pénz, a saját vallásos palástod, pártod, köntösöd? Esetleg felismered ezen a napon Krisztust és az Isten csodálatos tervét életedre nézve, amelyet véghez akar vinni akkor, ha engeded, hogy Ő felforgassa életed?
Az alábbi imádságot csak akkor mondd el, ha komolyan kész vagy átadni életed Krisztusnak.
IMA: Drága Megváltó Jézus Krisztus! Hiszem, hogy Isten Fia vagy, nem csak rendet szeretnék az életemben, hanem azt is, hogy Te hozd létre ezt a rendet. Tudom, hogy ez csak úgy lehetséges, ha előtte felforgatod bennem mindazt, ami nem Tőled való. Kérlek, borítsd fel a kényelmes, de Istentől távolító szokásokat, törd meg az álarcaimat, űzd ki azt, ami kiszorít Téged a szívemből. Tisztíts meg, hogy az életem újra imádság háza lehessen, ahol Veled találkozom, nem csak Rólad beszélek. Jöjj, és tégy rendet, kezdve a felforgatással. A Te nevedben kérem, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése