Az újjáépült híd

Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg.
Miután Jézus elfogadta az ecetet, ezt mondta: „Elvégeztetett!” És fejét lehajtva, kilehelte lelkét. Ézsaiás könyve 53. fejezet 5. vers, János evangéliuma 19. fejezet 30. vers



Volt egy híd. Nem kőből, nem vasból. Lelki anyagból készült. Isten és ember között feszült. Rajta járt az élet, a békesség, az isteni jelenlét. Rajta járt Ádám és Éva, amikor találkoztak Istennel az Édenkert hűvös alkonyatában.
Történt valami ezután, ami mindent megváltoztatott. Úgy döntöttünk mi jobban tudjuk, mint Isten, a mi gondolatunk, tervünk, elképzelésünk jobb, mint az Istené, ezért felhatalmaztuk magunkat az Isten elleni lázadásra.
Megjelent a gőg, az önző, magunkat és másokat is pusztító vágy, a harag, az önzés és egyik bűn a másik után úgy rakódott egymásra, mint a robbanótöltetek. És végül megnyomtuk azt a bizonyos "piros gombot" amellyel felrobbantottuk a hidat Isten és ember között. Nem csak megrepesztettük, hanem porig romboltuk. Voltak akik látva a robbanást a fejükhöz kaptak talán és azt mondták "bocsi", mások pedig lehet örültek, mert azt hitték végre függetlenek lettek és úgy élhetnek ahogy akarnak. Kizárhatják Istent életükből. A tény azonban tény maradt: nem volt többé híd Isten és ember között.
Nem volt többé átjárás. Elszakadtunk. És az ember azóta is próbálja kőből, jó cselekedetből, vallási szokásokból vagy filozófiákból újraépíteni a hidat, de egyik sem ér át a szakadék túloldalára. Nincs ereje, pénze, képessége újjáépíteni a hidat. Közben mégis érezve az Istentől elszakadtságnak boldogtalanságát,
nyomorultságát, Istent hibáztatja, vádolja, káromolja és nem veszi észre, hogy a hidat nem Isten, hanem az ember robbantotta fel. Ezzel pedig az ember magára szabadította mindazt az átkot, ürességet, sötétséget, betegséget, fájdalmat, halált, céltalanságot, lelki rabságot, amitől Isten kezdettől fogva óvni akarta őt.
És akkor történt valami, ami minden értelmet meghalad. Annak ellenére, hogy mi nyomorultak tettük tönkre saját magunkat, az Atya, a Fiú és a Szentlélek egyetértésben úgy döntöttek, hogy új hidat építenek Isten és az ember közé.
Ezért jött Jézus Krisztus a földre. Ezért élt és ezért kapott ő sebeket a te és az én bűneim miatt, ezért törték össze Őt. Ő bűnhődött, hogy kibékülhess Istennel és, hogy meggyógyulhasson a nyomorult lelked, életed.
Azért halt meg, hogy majd átvehesd azt az új testet is, amely megdicsőült, mennyei, bűntől nem kisérthető és nem fog már rajta sem a halál, sem a betegség, sem a fájdalom.
Azért jött, hogy ő maga legyen a híd. Nem vasból, nem fából a megtört testéből és kifolyt véréből készített hidat az Atya és az emberiség közé.
Sokan elhallgatják, de Jézus Krisztust meztelenül feszítették meg. Minden szemnek kitárva a szégyenét, amit nem ő érdemelt, hanem mi. Magára vette a bűneinket, a titkos szégyenünket, a kimondatlan fájdalmainkat, a szeretetlenségünket, az árulásainkat, a közönyünket, a képmutatásunkat. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk lehessen. Az Ő sebei árán gyógyultunk meg. És mikor már minden megtörtént, mikor már megtette, amit vállalt, így szólt: „Elvégeztetett!”, és lehajtotta fejét. A híd elkészült. Mégis mi emberek… újra és újra önző szívvel térünk vissza. Jövünk Istenhez, de csak azért, hogy adjon: gyógyulást, egészséget, pénzt, sikert, jó érzést. És amikor megkapjuk, vagy épp nem kapjuk meg azt, amit szeretnénk, eldobjuk Őt, mint egy elhasznált színházjegyet. Mintha csak eszköz lenne a céljainkhoz. Pedig Ő maga az ÚT. Ő maga a híd. Ő maga a cél. Ő maga az igazság. Ő maga az Élet.
Ez a híd nem járható másként, csak hit és megtérés által. Nincs más mód, nincs hátsó bejárat. Ha meg akarod ragadni ezt az új kezdetet, akkor ne a kezed nyújtsd, hanem a szívedet. Indulj el ma őszinte szívvel a Krisztus követés útján.


IMA: Uram Jézus Krisztus, megköszönöm, hogy nem hagytál a romok között. Hogy nem nézted tétlenül, ahogy a bűneim lerombolják a kapcsolatot közted és köztem. Köszönöm, hogy nem falat építettél közénk, hanem hidat önmagadból. Köszönöm, hogy meztelenül vállaltad a szégyenem, és hogy meghaltál értem. Uram, bocsásd meg, hogy sokszor csak kihasználni akartalak. Hogy csak a kezed keresem, ahelyett, hogy a szívedet keresném. Téríts meg engem, újíts meg engem, taníts meg szeretni Téged úgy, ahogy Te szerettél engem. A Te nevedben kérem a mennyei Atyát, hogy hallgasson meg Ámen.