János evangéliuma 10. fejezet 27. vers
A palesztin pásztorok világa egészen más volt, mint amit ma megszoktunk. A pásztor nem csupán őrző volt, hanem vezető, gondviselő, védelmező, aki szinte egy volt a nyájjal. A juhok nem azért követték, mert valaki azt mondta nekik, hogy ő a pásztor. Nem egy címhez vagy szerephez kötődtek, hanem a hanghoz. Egy hanghoz, amelyet a mindennapjaik részeként ismertek meg: etetés, oltalmazás, gondoskodás közben. És ha jött egy idegen, bárki lehetett, akármilyen öltözetben, a juhok nem mozdultak. Mert nem a külső számított, hanem az a hang, amelyben bíztak.
Ezért használta Jézus Krisztus ezt a példát, hogy egy nagyon fontos lelki igazságot megértessen hallgatóival. Mert tudta, mennyire mély és igaz ez a kép, hogy a kapcsolat közte és követői között személyes, élő, mély bizalomra épülő. Az Ő juhai nem pusztán elméleti tudással rendelkeznek Róla, hanem hallják az Ő szavát. Felismerik. Megmozdul rá a szívük. Mert újjászülettek. Mert Isten Lelke él bennük.
Ez a Lélek nemcsak pecsét, nemcsak erő, hanem vezető. Aki világosságot gyújt a homályban, aki békességet ad ott, ahol más csak zűrzavart találna. A Szentlélek által Isten gyermekei nem csak vágynak az isteni vezetésre, hanem új természetükből fakadóan keresik is azt. Törekszenek rá. Nem azért, mert kötelező, hanem mert belülről hajtja őket a szeretet és az Istenbe vetett bizalom. Mert hallották már a hangját. És azóta nem elég semmi más.
Azonban mennyire szomorú az az állapot, amikor valakit nem vezérel Isten Szentlelke… Amikor tanácstalanul bolyong a hit és az élet útvesztőiben. Ilyenkor az ember kétségbeesetten kapaszkodik bárki szavába, akinek megvan a „tekintélye”, vagy jól hangzó tanácsai. De ezek a tanácsok gyakran ellentmondanak egymásnak. Egyik ember ezt mondja, a másik mást. Miközben arra hivatkoznak, hogy az Úr szól általuk. És a szív egyre zavarodottabb, az út egyre sötétebb.
Ez nem csak tévedés. Ez tragédia. Mert aki nem hallja Krisztus hangját, könnyen azt hiszi, hogy a legszebb, legvallásosabb emberi szó az isteni útmutatás és közben zsákutcába kerül. Újra és újra... Ahol nincs növekedés, csak csalódás. Nincs béke, csak belső őrlődés. Nincs cél, csak örök bizonytalanság.
Ettől az állapottól csak egyvalaki tud megóvni: a jó Pásztor, Jézus Krisztus. Az Ő hangját a Szentlélek által halljuk meg. Ő ad új szívet, új füleket, új irányt. És amikor az ember valóban hallja az Ő hangját, felismeri: ez az, amire mindig is várt. Ez az, ami békét ad, amit követni érdemes: akár völgyön, akár hegyen át. És Ő azt mondta:
„Örök életet adok nekik, soha el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből.”
(János 10:28)
Ez a hang nemcsak vezet, hanem meg is tart. Átvezet ebből a rettenetes, árnyakkal teli, mulandó árnyékvilágból, az igaziba, az örökkévalóba.
Ima: Urunk, Jézus Krisztus, Te vagy a jó Pásztor. Köszönöm, hogy a Te hangod élő és ható, és akik a Tieid, felismerik azt. A véredet hullattad értem, hogy megments, szeress, táplálj, gondoskodj rólam. Soha senki nem szeretett igy és soha senki nem szerethet ennél jobban. Adj nekem érzékeny szívet és figyelő lelket, hogy ne tévedjek el emberi szavak tengerében, hanem a Te szelíd hangodat kövessem. Vezess engem a Te igazságod ösvényein, óvj meg a bizonytalanságtól, a hamis tanácsoktól és a lelki sötétségtől. Tölts be csordultig Szentlelkeddel. Annyira szomjas a lelkem. Minél inkább betöltesz, annál jobban szomjazom, vágyom, sóvárgok utánad. Tudom, hogy egyedül Nálad van az örök élet. Jézus Krisztus nevében magasztallak Atyám, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése