Máté evangéliuma 5. fejezet 8. vers
Volt egyszer egy vak kisfiú, aki egy hegyi faluban élt az édesapjával. A vak kisfiú édesanyja a szüléskor meghalt. A fiú pedig soha nem látott semmit: világosságot, arcokat, színeket. De az édesapja minden este mellé ült, és halkan mesélt neki a világról: a napfényről, amely végig simogatja a hegyoldalakat, a tavasz illatáról, amely belengi a hajnali levegőt, a mezők színeiről, amelyek minden évszakban más diszbe öltöznek. A fiú nem látott, de a szívében tudta, hogy amit az apja mond, az igaz. Hitt benne. Vágyott rá. Elképzelte. És minden nap így imádkozott:
„Istenem, úgy szeretném látni azt, amiről az édesapám beszél.”
Hét évvel később megtörtént a csoda: egy orvosi beavatkozás helyreállította a látását. Amikor először kinyitotta a szemét, nem érdekelte a világ többi része. Csak egyetlen dolgot keresett: az apja arcát. Amikor meglátta, elsírta magát, és ennyit mondott:
„Te pont olyan vagy, mint ahogy a szívemben láttalak.”
Ilyenek vagyunk mi emberek csak éppen lelki értelemben. Az Isten elleni lázadás csirájával jövünk a világra és a szívünk vaksága miatt nem az Istenben, hanem az Isten elleni lázadásban gyönyörködünk. Nem látjuk Istent és nem is akarjuk látni. Elutasítjuk Őt, elfordulunk, és közben azt hisszük, mi tudjuk, mi a jó nekünk. A szívünk nemcsak szennyes, hanem halott.
Jézus Krisztus azt mondja: boldogok, akiknek szívük tiszta, mert ők meglátják Istent.
De hogyan lehet tiszta a szívem, amikor jól tudom, milyen sokszor szennyezi be önzés, keserűség, félelem, irigység vagy épp kétség? Hogyan láthatom meg az Urat, ha belül annyi harc dúl? A Biblia világosan szól hozzánk: „Nincs igaz ember, egy sem.” (Róma 3:10) A szívünk természetes állapota nem a tisztaság. Jeremiás prófétán keresztül Isten azt mondja: „Csalárdabb a szív mindennél, javíthatatlan.” (Jer 17:9)
A jó hír viszont az, hogy Isten nem azt várja tőled, hogy saját erődből tisztulj meg. Mert nem tudsz. A szív tisztasága nem emberi teljesítmény, hanem ez Isten kegyelmének munkája.
Ő az, aki új szívet ad, aki megtisztítja azokat, akik bűnbánattal Hozzá fordulnak. „Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem!” – így imádkozott Dávid, miután vétkezett (Zsolt 51:12). És ez a könyörgés a te ajkadon is ott lehet. Mert az, aki tiszta szívet kér, már közeledik Istenhez. És Isten közeledik hozzá. A tiszta szív tehát nem a hibátlanságot jelenti, hanem az osztatlan szívet, amely nem játszik kétfelé. Azt a szívet, amely bűnbánattal és élő hittel belevetette magát a kegyelmes Isten karjaiba, a kegyelmes Isten pedig Jézus Krisztus áldozata és a Szentlélek ereje által újjáteremti, "újjá szüli" azt. Amelyik nem akarja elrejteni a bűnöket Isten elől, hanem megvallja azokat. Amelyik nem akarja megtartani az irányítást, hanem lemond róla. Amelyik nem tökéletes, de őszinte. Nem erős önmagában, de képes mindenről lemondani, mert vágyakozik Jézus Krisztus és a feltámadás erejének megismerése után. Előfordulhat, hogy megbotlik vagy elesik, de feláll és menekül az Istenhez, mert Isten után vágyik és Istenhez ragaszkodik. Az ilyen ember boldog. Nem azért, mert minden rendben van körülötte, hanem mert meglátja Istent. Talán nem szó szerint. Talán nem látomásaiban. De meglátja Őt a reggeli csendben, a megbocsátásban, az imában, a kereszt fényében, a Bibliában, az élet próbáiban és viharaiban és sok-sok másban is.
És egyszer, egy napon, színről színre is meglátja Őt. Mert Jézus Krisztus vére megtisztítja a szívet, amely Őt keresi.
Ima: Istenem, nem tudom önmagamtól tisztává tenni a szívemet. Annyi mindennel harcolok odabent, amit szégyellek, amit elrejtenék. De nem akarok tovább futni, nem akarok több kifogást. Megértettem, hogy a bűneim elválasztanak Tőled itt a földön és elválasztanak tőled az örökkévalóságban is. Megértettem, hogy Téged látni, Veled járni, Téged követni maga a boldogság. Éppen ezért tiszta szívet kérek ma tőled. Olyan szívet, amelyik nem megosztott, nem képmutató, nem kétfelé él. Adj nekem őszinte, Rád vágyakozó szívet, amelyben a Te szereteted uralkodik. Ne engedd, hogy beérjem kevesebbel, mint a Te jelenléteddel. És amikor elhomályosul a látásom, emlékeztess arra, hogy Te már megtisztítottál engem Jézus Krisztus vére által. Mert látni akarlak Téged, Uram – most is, és majd egykor örökké benned szeretnék gyönyörködni. Azért mert megértettem, hogy ez maga az örök élet és maga az örök boldogság. Jézus Krisztus nevében kérlek, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése