Menjetek tehát!

Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig." Máté evangéliuma 28. fejezet 19-20. vers



Sokféle missziós modellt dolgoztunk ki a 21. században, amelyeknek voltaképp az a lényege, hogy nekünk ne kelljen „menni” sehova. Az amerikai modell szerint, a több ezer vagy tízezer tagú gyülekezetek alapítványt, missziós társaságot hoznak létre és szívesen adnak pénzt ezeknek a társaságoknak, amelyeknek a célja az, hogy belföldön és külföldön találjanak olyan embereket, akik hajlandóak „menni” a missziós mezőre és hirdetni az evangéliumot, gyülekezeteket plántálni, tanítványokat, vezetőket képezni. Ennek az a lényege, hogy emberek azt mondják ők ugyan nem hajlandóak menni a missziós parancs okán sehova, de hajlandóak jó szívvel fizetni akár nagy összegeket is azoknak, akik hajlandóak helyettük vagy az ő nevükben is menni és hirdetni az evangéliumot.
A második csoport, akik talán inkább Európában vannak jelen, akik látják, hogy fogy a gyülekezet, emberek meghalnak, elköltöznek, de nem hajlandóak sem pénzt, sem időt áldozni a misszióra. Ők rendszerint azzal szoktak érvelni, hogy egyetértenek a missziós paranccsal, de ez a lelkipásztorok, elöljárók és egyházvezetők feladata. Természetesen úgy vélekednek, hogy mivel Isten adta a parancsot így Istentől, vagy az államtól vagy éppen az amerikai missziós alapítványoktól várjanak anyagi támogatást a misszióban fáradozók, hiszen meg van írva: „Ingyen kaptátok, ingyen adjátok.” Különben is a lelki munkásoknak nincs szüksége vándorbotra, erszényre, semmi ilyenre, amire meg szükségük lesz, hát Isten gondoskodni fog róla, ahogyan Illésről is gondoskodott a hollók által. Ez a csoport látja ugyan, hogy a gyülekezete, egyháza leépülőben van, nincsenek érdeklődők, megtérők, csak fogyatkozás van, de áhítatos belenyugvással, „Legyen, ahogy az Úr akarja!” jelszóval már készül a gyülekezetet felszámolására. Talán néha azon kapják magukat az ilyen emberek, hogy azon gondolkodnak vajon mennyiért lehet majd eladni a templomot, ha végleg bezárja kapuit érdeklődők hiányában, kié lesz az orgona, kinek lehetne eladni a bútorokat stb.”
Van egy harmadik példa is, amelyet a Bibliában látunk és napjainkban is. Emberek elhagyják rokonságukat, szülőföldjüket, hogy elmenjenek és hirdessék az evangéliumot gyakran nyomorúságban, szegénységben élők között. Ezek az emberek nem hiszik, hogy csak ülniük kell a templomban és a templom majd, mint egy mágnes bevonzza az érdeklődő embereket. Nem gondolják, hogy elég meghívókat postázni, majd tudomásul venni, hogy: „Megint nem jött el senki.” Áldott dolog, ha a templom, imaház ajtaja mindig nyitva áll és mindenkit szívesen látunk. A probléma viszont akkor van, ha nem merünk kimozdulni a komfortzónánkból. Krisztus arra hívott minden egyes újjászületett keresztényt, hogy menjen az elveszettek közé, hogy eszköze lehessen Istennek az evangélium hirdetésében.
Ez néha azt jelenti, hogy beszélünk egy barátunkkal, szomszédunkkal, munkatársunkkal Krisztusról, máskor pedig azt is jelentheti, hogy Isten a világ másik szegletébe hív szolgálatra. Ez Krisztus parancsa. Akik pedig szeretik Őt, vágynak arra, hogy megtartsák az Ő parancsolatait.

IMA: Istenünk, bocsásd meg lelki gyávaságunkat. Segíts nekünk kimozdulni az Úr nevében és általunk is hívhass el új embereket, tanítványokat az örök életre, országod építésére. A Krisztus nevében kérünk, Ámen.