Pál apostol tisztában volt ugyan a korabeli joggal, hiszen ő maga is egyféle egyházi rendőrség tagjaként működött megtérése előtt, de nem azért fellebbezett a császárhoz, mert abban reménykedett, hogy a császár igazságot szolgáltat majd neki. Azzal is tisztában lehetett, amit később meg is mondtak neki, hogy amennyiben nem fellebbezett volna a császárhoz szabadon engedték volna. ( Apostolok Cselekedetei 26. fejezet 32. vers) Koholt vádakon kívül semmiféle bizonyítékot nem tudtak felmutatni Pál apostol bűnösségével kapcsolatosan. Neki a császár elé kellett menni, mert a Szentlélek arra vezette, hogy a császárral is megossza az evangéliumot. A kora legnagyobb hatalmú embere előtt beszélhetett az evangéliumról. Kevés embernek adatik meg napjainkban is, hogy akár csak az országunk legbefolyásosabb hatalmi pozícióiban levők előtt beszéljen az evangéliumról. Akiknek pedig megadatik, hogy ilyen emberek körül forgolódjanak, olyan kevesen elég bátrak ahhoz, hogy felvállalják az evangélium hirdetését.
Azt viszont nem szabad elfelednünk, hogy az evangélium minden embernek szól teljesen mindegy, hogy milyen pozícióban van, esetleg melyik nemzethez tartozik. Nem kell szégyenkeznünk keresztényként, ha beszélnünk kell Krisztusról és a Krisztus elvárásáról társadalmunk felé. Végül is minden hatalmi pozícióban levő ember kölcsönzött hatalmat kapott Istentől és felelősséggel tartozik azzal kapcsolatosan, hogy helyesen él vagy visszaél vele.
IMA: Istenünk, bocsáss meg nekünk, hogy hajlamosak voltunk azt gondolni a Benned vetett hitünk pusztán a mi magánügyünk. Segíts minket méltó módon képviselni az evangéliumot minden ember előtt, hogy annak ereje megváltoztathassa társadalmunkat. Krisztus nevében kérünk, Ámen.
.png)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése