A tanítványok minél inkább jobban megismerték Jézus Krisztust, rájöttek, hogy egy igazi Király társaságában élnek.
Éppen ezért néhány tanítvány azzal a merész kéréssel fordult Krisztushoz, hogy tegye meg őket királyságának miniszterelnökeivé.
Amikor a többi tanítvány erről a kérésről tudomást szerzett, elkeseredtek és megharagudtak, talán azért, mert úgy gondolták, előbb nekik kellett volna lépniük és kérniük ezt.
Talán azon vitatkoztak, hogy miért Jakabnak és Jánosnak kellene magasabb pozíciót betölteni Isten királyságában? Mivel tettek ők többet, mint a tanítványok közösségének többi része? Egyáltalán kinek gondolják magukat? Jézus Krisztust azonban nem háborította fel két tanítványának kérése.
Csupán annyit válaszol, hogy az Atya tiszte eldönteni ki fog ülni az Isten országának „fő” helyein.
Ezután hozzáteszi, hogy aki nagy akar lenni közülük Isten országában, annak mindenkit szolgálnia kell, és aki első akar lenni, miniszterelnök akar lenni, az mindenkinek a rabszolgájává kell váljon, szabad akaratából.
Jézus Krisztus szívesen adna mindannyiunknak fő helyet az Ő országában. Szeretné, ha Isten mércéje szerint mindannyian sikeresek lennénk. Nem bűn ezt kívánni, kérni. Azt viszont tudnunk kell, hogy Isten nem úgy látja a sikert, mint ahogyan a világ látja azt.
Isten szemében az a siker, amikor úgy élünk, hogy Istennek akarunk szolgálni, Istennek eszközei akarunk lenni, hogy használhasson bennünket a mások iránti szolgálatban.
Krisztus az életét is letette, hogy lelkünk javát szolgálja. Ha mellette szeretnénk lenni az Isten országában, járjuk végig azt az utat, amit Ő is vállalt földi életében.
IMA: Istenünk, add nekünk Krisztus lelkületét, aki megalázta magát és engedelmes volt Neked, a keresztfának haláláig. Segíts úgy szolgálnunk, hogy mások megismerhessenek Téged. Krisztus nevében kérünk, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése