Példabeszédek könyve 16. fejezet 9. vers
Két nő hosszú idő után találkozott és mindkettő sirt. Megkérdezték egymást, hogy mi a bánatuk oka. Az egyik azt mondta.
" Volt egy gyerekkori szerelmem a faluban ahol felnőttem én is és te is, de sajnos sosem lettünk egymáséi. Mindketten mást választottunk és elsodort minket az élet. Azon bánkódom, hogy ez a férfi nem lehetett soha az enyém. Pedig annyit álmodoztam róla, hogy milyen csodálatos életünk lett volna közösen."
Ezután a másik nő beszélt a bánata okáról. Ő a következőt mondta.
" Érdekes. Én ugyanehhez a férfihez mentem feleségül, pedig sosem álmodoztam róla. Elveszitette a munkáját, alkoholista lett és rengeteget szenvedtem miatta. Én pontosan azért sirok, mert ahhoz a férfihez sikerült feleségül mennem, akihez te szerettél volna, de nem mentél hozzá feleségül."
Kétféle embertipus létezik. Az egyik ember csak sodródik az életében és semmit nem tervez. Nincsenek meghatározott céljai, tervei és ez azért kényelmes, mert minden felelősséget a körülményekre vagy másokra tud háritani a sikertelenségei miatt. Keresztény köntösbe burkolva az ilyen ember közömbösségét gyakran a következő mondattal palástolja: " Úgyis az lesz, amit Isten akar."
A másik embertipus úgy érzi mindent irányitani tud, mindent részletesen megtervez és "semmit sem biz a véletlenre." A jelszava: " Segits magadon és majd Isten is segit."
A fenti igevers viszont a két hozzáállást állitja egymással szembe.
Első olvasásra ez úgy hangzik, mint egy ellentmondás, nem? Mintha Isten azt mondaná: "Csak tervezgess nyugodtan, fiam, úgyis az lesz, amit én akarok." Ez sokakat lehangolttá, tehetetlenné tehet. Minek tervezzek, ha Isten úgyis felülírja?
De én hiszem, hogy ez nem ellentmondás, hanem egy csodálatos partneri kapcsolat lehet.
Gondolj bele! Isten adta nekünk az értelmet, a szívet, a vágyakat. Ő akarja, hogy tervezzünk. A "szíved készíti" azt jelenti, hogy felelős vagy: átgondolod, imádkozol, bölcs döntéseket hozol. Ez a te részed. Készítsz egy útitervet. Tudod, hova szeretnél eljutni.
És itt jön a második fele: "...de lépteidet az Örökkévaló irányítja."
Képzeld el, hogy vezetsz egy autót sűrű ködben. Te tervezted az utat, tudod a célt. Te fogod a kormányt. De melletted ül Valaki, aki ismeri az egész utat, képes átlátni a számodra átláthatatlan ködön, és tudja, hol van kátyú, hol van elterelés, amit te még nem láthatsz.
Amikor te készülsz bevenni egy kanyart, amit a térképed mutat, Ő rád szól: "Ne arra. Inkább itt fordulj jobbra."
Ez az Ő "irányítása". Ő nem veszi ki a kormányt a kezedből. Ő a te lépteidet – a napi döntéseidet, a váratlan fordulataidat, a hirtelen jött akadályokat – igazítja ki.
Miért? Mert Ő nemcsak a te általad tervezett célt látja, hanem azt a tökéletes célt, amire teremtett téged. Lehet, hogy a te terved "jó", de az Ő útja a "jobb".
Kedves olvasó, merj tervezni! Add bele a szíved, az eszed! De miközben haladsz előre, tartsd nyitva a füled. Ne ragaszkodj görcsösen a te térképedhez, amikor az Út Mestere azt mondja: "Újratervezés. Bízz bennem. Én irányítom a lépteidet." A te terved a lehetőségekről szól; az Ő irányítása a gondviselésről.
IMA: Uram, Örökkévaló Istenem! Köszönöm, hogy adtál értelmet, hogy tervezzek, és szívet, hogy vágyjak. Segíts, hogy bölcsen éljek a Tőled kapott ajándékokkal. De Uram, mindenek felett add meg nekem az alázatot, hogy meghalljam a Te hangodat, és engedjem, hogy Te irányítsd a lépteimet. Még akkor is, ha az utad más, mint amit én terveztem. Bízom Benned. Jézus Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése