Jakab levele 1. fejezet 17. vers
Egy nap a verandán ültem, és a távolba néztem. A nap már lemenőben volt, és az ég alja csodálatos színekben játszott. Ahogy ott ültem, néztem, ahogy a fények percről percre változnak. Ami az egyik pillanatban még ragyogó narancs volt, az a következőben mély lilává sötétedett, aztán lassan szürke lett, és jött az árnyék, a szürkület. Micsoda kijelentés van a fenti igeversben! Figyeld meg, mit mond: "Minden jó dolog... felülről jön." A reggeli kávé illata. Egy gyermek őszinte ölelése. A levegővétel, amit talán észre sem veszel. A kegyelem, ami ma reggel is felkeltett. Ezek nem a véletlen szeszélyei. Ezek ajándékok. Egy szerető Atyától. És most jön a lényeg: Ő, az Ajándékozó, "mindig ugyanaz". Ő nem változik "mint az égitestek fénye". A napot eltakarhatja a felhő. A Hold fénye elfogy és változik. Az emberek hangulata ingadozik. A bankszámlánk apadhat. De Isten? Az Ő szeretete nem függ a mi teljesítményünktől. Az Ő hűsége nem változik a körülményekkel. Az Ő jósága ma reggel pontosan ugyanakkora, mint tegnap este volt, és holnap is ugyanaz lesz.
Testvérem, ha ma a változó árnyékoktól félsz, ha bizonytalanság van a szívedben, arra bátorítalak: nézz fel! Ne az ajándékok (vagy azok hiánya) változására figyelj, hanem a változhatatlan Ajándékozóra. Ő az egyetlen biztos pont ebben a mozgó világban. Ő a mi kősziklánk.
IMA: Változhatatlan Atyám, Égitestek Teremtője! Köszönöm, hogy Te vagy az egyetlen biztos pont az életemben. Bocsásd meg, amikor a változó árnyékoktól ijedek meg, és elfelejtem, hogy minden jó ajándék Tőled jön. Kérlek, segíts ma nem az ingadozó világra, hanem a Te szilárd, örök szeretetedre építenem. Jézus Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése