Az áldott orvos és betegei

Amikor Jézus ezt meghallotta, ő válaszolt a farizeusoknak: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek! Menjetek, és értsétek meg végre, mit jelent ez: »Irgalmasságot kívánok, nem áldozatokat! Nem azért jöttem, hogy az igazakat, hanem hogy a bűnösöket hívjam.”
Máté evangéliuma 9. fejezet 12-13. vers



Gondolkodtam tegnap Krisztus fenti szavain. A farizeusok, a kor "tökéletes" vallásos emberei, fel voltak háborodva. Nézték Jézust, ahogy vámosokkal – a korrupció és a népnyúzás szimbólumaival – és bűnösökkel egy asztalnál ül. A következtetésük gyors és ítélkező volt: "Ha velük eszik, ha velük barátkozik, akkor pontosan olyan, mint ők. Támogatja azt, ahogyan élnek." Milyen ismerős ez ma is! Milyen gyakran bélyegezzük meg mi is azokat, akik időt töltenek a "világi" emberekkel! És itt kell megállnunk egy fájdalmas önvizsgálatra. Mert – és ezt nehéz kimondani – láttam már olyat, hogy valaki, aki "bizonyságot akar tenni", elkezdett barátkozni a régi, istentelen társasággal. Azt mondta, "Jézust akarom megmutatni nekik". Aztán azt láttam, hogy hetekkel később már ő nevet a züllött vicceken. Hónapokkal később már ő maga is ugyanúgy élt, sőt, néha még mélyebbre süllyedt, mint azok, akiket "meg akart menteni". Elveszett a só íze. Az orvoságot vivő maga is beteg lett. De Jézus Krisztus nem ezt tette! Amikor Krisztus leült Mátéval és a barátaival, nem azt mondta: "Srácok, minden rendben van. Én elfogadlak titeket, éljetek csak tovább a bűneitekben, Isten úgyis irgalmas."
Nem! Figyeljétek meg a diagnózisát. Azt mondta: "Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek."
Jézus Krisztus rájuk nézett, szerette őket, de kimondta az igazságot: betegek vagytok. Súlyos, halálos kórban szenvedtek, aminek a neve: bűn. Én pedig az Orvos vagyok. Nem azért jöttem, hogy megcsodáljam a betegségeteket, vagy hogy én is elkapjam. Azért jöttem, hogy meggyógyítsalak titeket.
Jézus Krisztus nem pártolta a bűnt. Olyannyira nem pártolta, hogy Ő, az egyetlen Egészséges, magára vette a mi összes halálos betegségünket – a mi bűneinket – és belehalt a kereszten. Magára vette a büntetést, hogy nekünk esélyt adjon a gyógyulásra.
Drága olvasóm! Arra hívattunk, hogy menjünk a betegekhez. Ne maradjunk a saját kis "egészséges" buborékunkban. De soha ne felejtsük el, hogy mi vagyunk az orvos asszisztensei, mi a Nagy Orvos gyógyszerét, az Evangéliumot hordozzuk! Mi nem azért megyünk a betegszobába, hogy mi is elkapjuk a lázat, hanem hogy beadjuk az ellenszert.
Ne azért barátkozz az istentelenekkel (amilyenek mi magunk is voltunk), hogy te is úgy élj, mint ők, hanem azért, hogy megmutasd nekik az Orvost, aki egyedül képes meggyógyítani a lelküket. Legyünk irgalmasok, ahogy Ő mondta, de ne keverjük össze az irgalmat a bűn elnézésével. Az igazi irgalom az, amikor kimondjuk: "Beteg vagy, de van Gyógyszer!"

IMA: Úr Jézus Krisztus, Nagy Orvos! Köszönöm, hogy lejöttél hozzám, amikor én voltam halálos beteg a bűneimben. Köszönöm, hogy nemcsak diagnosztizáltál, hanem az életedet adtad a gyógyulásomért. Segíts nekem, hogy úgy tudjak közeledni az elveszettekhez, ahogy Te tetted: tele irgalommal, de megalkuvás nélküli igazsággal. Őrizz meg attól, hogy elvilágiasodjak, és használj engem, hogy hordozhassam a Te gyógyító Igédet mások felé. Jézus Krisztus nevében, Ámen.