Nyújtsd a kezed...

Péter pedig mindenkit kiküldött, térdre esve imádkozott; azután a holttesthez fordulva mondta: „Tábita, kelj fel!“ Ő pedig felnyitotta szemeit, és meglátva Pétert, felült. Ő kezét nyújtva neki felemelte őt; majd beszólította a szenteket és az özvegyasszonyokat, eléjük állította őt elevenen. És megtudták egész Joppéban, és sokan hittek az Úrban. Ő pedig több napig Joppéban maradt egy Simon nevű tímárnál.
Apostolok Cselekedetei 9. fejezet 40-43. versek



Amikor valami végleg elvész, megpróbáljuk körülállni a veszteséget, felidézni a szép múltat, és belenyugodni abba, hogy ennek most már vége. De nézd meg, mit tesz Péter legelőször!
„Péter pedig mindenkit kiküldött...”
Miért küldött ki mindenkit? Nem érzéketlenségből. Péter tudta, hogy a zaj, a pánik, a reménytelenség és a beletörődés lehúzza a lelket. Ahhoz, hogy Istentől csodát várj az életedben, néha ki kell küldened a szobádból azokat a hangokat, amelyek csak a halálról, a kudarcról és a lezárt múltról tudnak beszélni. Nem tudsz hitben imádkozni, amíg körülötted mindenki a temetésre készül.
Éppen ezért vigyázz, hogy kikre figyelsz és kiket engedsz be a legbelsőbb bizalmi körödbe. Igen. Vannak rossz példák, kudarcok, elesések, nehézségek, de ha olyan emberekkel veszed körül magad, akik csak ezekre figyelnek, ezeket jegyzik és ezeket adják tovább, az szép lassan fel fog emészteni téged is. Természetesen azokat is kerüld, akik az ellenkező végletbe esnek. Ők ugyanis azt is jónak mondják és helyesnek, amit Isten rossznak és megvetendőnek. Mindkét véglet alkalmas arra, hogy megfosszon a józan gondolkodástól és megrontsa a lelki ítélőképességedet.
Péter kizárta a zajt, Isten beszédére, ígéreteire, Krisztusban már megmutatkozott hatalmára összpontosított és ezután térdre esett, és imádkozott. Nem a holttesthez beszélt először, hanem Istenhez. De figyelj a következő mozdulatra! Miután imádkozott, megfordult, és ezt mondta: „Tábita, kelj fel!”
És itt jön a lényeg, ami sokszor elkerüli a figyelmünket: „Ő kezét nyújtva neki felemelte őt...”
Isten ereje feltámasztotta Tábitát, de Péternek oda kellett nyújtania a kezét, hogy felsegítse. A csoda Isten dolga, de a kéznyújtás a miénk. Hányszor várunk arra, hogy Isten teljesen egyedül tegyen rendet az életünkben, a házasságunkban vagy a karrierünkben, miközben mi visszafogjuk a kezünket? Isten visszahozza a reményt, de neked kell odaállnod, kezdetnek nyújtanod a karod, és segítened talpra állni annak, ami vagy aki épp életre kelt. Hajlandó vagy együttműködni Istennel vagy folytatod az eszeveszett ámokfutásodat akár keresztény köntösbe csomagolva és Isten ellen lázadva?
Majd a történet egy szinte észrevétlen, mégis mély részlettel zárul. Péter elvégzi a csodát, de utána nem rohan tovább a reflektorfénybe. Ottragad Joppéban egy Simon nevű tímárnál.
A rabbinikus hagyomány és a korabeli kultúra szerint a tímár mesterséget űzőket jobb volt elkerülni, mert ők gyakran dolgoztak, érintkeztek tisztátalannak számító állatok tetemével is. Péter viszont, a korai keresztények vezető apostola, aki épp most támasztott fel egy halottat, odamegy a megvetett, szélre szorult ember otthonába, és odaül az asztalához.
Milyen mély lecke ez a vezetésről és a szellemi érettségről! A valódi tekintély nem ott látszik, amikor a magasban vagy és csodákat teszel. Hanem ott, amikor képes vagy lehajolni ahhoz, akit mindenki más elkerül annak ellenére, hogy a mai egyházpolitika is azt tanácsolja, hogy a bármilyen szempontból kétes vagy megosztó embereket jobban teszed ha elkerülöd a jó hírneved és népszerűséged megőrzése érdekében.
Mit üzen Isten neked a fenti történet által?
Csendesítsd le a szobádat! Zárd ki azokat a hangokat, akik csak a veszteségeidet számolgatják, és azt mondják, hogy valami meghalt az életedben. Lépj oda Isten elé a csendben! Idézd fel az Ő áldott ígéreteit, csodáit életedben és imádkozz. Dícsérd Istent és öntsd ki bizalommal a szívedet előtte bármi is legyen benned.
Nyújtsd ki a kezed! Ne csak várd a változást, hanem vállald a kockázatot. Nyújts kezet ott és annak, akihez Isten vezet és akinek éppen szüksége van rá.
Maradj alázatos a csoda után is! Ne a sikereidből építs várat magadnak! Lépj be azok közé az emberek közé, akiket a világ elfelejtett és légy számukra is a Krisztus szeretetének és örömhírének élő bizonyítéka.

IMA: Drága mennyei Atyám! Évezredek, hatalmak, emberek, körülmények jönnek-mennek,de a Te csodálatos ígéreteid és hatalmad semmit sem változik. Te nem idősödsz, nem gyengülsz meg, nem bizonytalanodsz el, mint ahogyan sokszor ez ránk emberekre jellemző.
Köszönöm, hogy te a leghidegebb, legreménytelenebb helyzetekbe is képes vagy életet lehelni. Bocsáss meg, amikor engedtem, hogy a környezetem kétségbeesése és a félelem hangjai elnyomják bennem a Te ígéreteidbe, hatalmadba vetett rendíthetetlen hitedet! Adj nekem bátorságot kizárni a zajt, és térdre esni előtted! Kérlek, ébreszd fel azt, ami meghalt bennem – a reményemet, a tüzet, az elhívásomat! És adj alázatot és erőt, hogy kinyújtsam a kezem mások felé, felsegítsem a elesetteket, és odaüljek azok mellé, akiket a világ félrelökött. A Jézus Krisztus drága nevében kérlek, Ámen.