Ami igazán számít

Joppé közel volt Liddához. Ezért, amikor a tanítványok meghallották, hogy Péter Liddában van, elküldtek hozzá két férfit. Ezt üzenték neki: „Kérünk, azonnal jöjj át hozzánk!” Péter el is ment velük. Amikor megérkezett Liddába, bevezették őt abba a felső szobába, ahol Tábita holtteste feküdt. A síró özvegyasszonyok mind körülállták Pétert, és mutogatták neki azokat a ruhákat, amelyeket még Tábita készített, amíg velük volt. Apostolok Cselekedetei 9. fejezet 38-39. versek



A legdrágább örökséged nem az lesz, amit a bankszámládon hagysz, hanem amit mások emlékezetében hagysz. Isten azt mondja: " Az igaznak még az emléke is áldott..." ( Példabeszédek könyve 10. fejezet 7. vers). Elhiszem, hogy a mai felületes, mindent anyagiakban és hatalomban mérő világban a fenti megállapítás talán van akiknek nem sokat jelent. Vannak olyan emberek, akik Istent hűségesen követték és áldások lehettek az életemre nézve. Ők már az örökkévalóságban vannak, de amíg csak élek és gondolkodni tudok, mindig áldás és erőt jelent számomra ha rájuk gondolok és azokra az áldott emlékekre, amiket Isten kegyelméből közösen élhettünk meg.
A joppéi felső szobában nem volt jelen a világ elismerése. Nem voltak ott a kor nagy politikusai, sem a vallási vezetők. Egy halott asszony feküdt az ágyon, és körülötte síró özvegyek álltak. De figyelj arra, mit tartottak a kezükben! Nem a címeit sorolták. Azokat a dolgokat amiket a mai megemlékező beszédekben szoktak fennkölten felolvasni a temetési szertartás vezetői. Született itt, tanult ott, ilyen okleveleket szerzett, a karrierje így ívelt felfele, a magánéletének ilyen fő mozzanatai voltak... Nem a diplomáit mutogatták. Nem a bankszámlakivonatait csodálták. Ruhákat tartottak a magasba. Köpenyeket, ingeket, amelyeket Tábita saját kezével varrt nekik, amikor még velük volt.
Gondolkodtál már azon, mit fognak felmutatni rólad, amikor elcsöndesedik körülötted a világ?
Mit mondanának rólad, ha az lenne a szokás, mint az Egyesült Államokban? Ott kiállnak a jelenlevők és azt osztanak meg az elhunytról, amit akarnak.
Ha félretennénk a "halottról jót vagy semmit..." mit mondanának?
A pszichológia jól ismeri az „utolsó felvonás” jelenségét: az ember élete végén nem a megnyert tárgyalásokra vagy a megvásárolt ingatlanokra emlékszik, hanem a kapcsolataira. Arra a melegségre, amit másoknak adott, vagy arra a hidegségre, amit maga után hagyott.
Tábita nem írt könyveket, nem tartott tömegek előtt beszédeket. Ő tűt és fonalat fogott. De az a tű a szeretet eszköze volt.
Tábita háza tele volt olyan asszonyokkal, akiknek a társadalom nem adott hangot. Az ókori keleten egy özvegy védtelen volt, kiszolgáltatott és gyakran éhezett. Tábita nemcsak ruhát adott nekik: méltóságot adott nekik. Éreztette velük, hogy számítanak.
Ezért volt akkora a sírás abban a szobában. Nem egy szervezetet gyászoltak, hanem a tiszta, feltétel nélküli szeretetet.
A világ arra tanít, hogy építs saját birodalmat, halmozz fel, mutasd a sikert a külvilágnak minél hangosabban és csillogóbban. Hadd lássák, hogy te vagy a legszebb, a legokosabb, a legsikeresebb és neked volt a legcsodálatosabb, legexklúzívabb nyaralásod. A közösségi média felületeit szinte erre tervezték. Senkit nem érdekel milyen vagy smink nélkül, mi nyomja a szívedet, mik a legégetőbb szükségeid, küzdelmeid, hogyan éled meg, amikor fáj valamid, kudarcot vallasz vagy fáj neked ennek a világnak a sekélyes felületessége. De a Biblia elénk tárja az igazságot: csak az marad meg belőled, amit másokért odaadtál.
Amikor Péter belépett abba a szobába, nem egy elméleti tanítást hallott Isten jóságáról. Látta a bizonyítékokat. Látta a szövésmintákban, a megstoppolt ruhákban a Jézus-követés legtisztább formáját.
Három kérdés, amit ma fel kell tenned magadnak:
Mit varrsz a hétköznapjaidban? A szavaiddal, a figyelmeddel, az időddel takarsz be másokat, vagy csak a saját kényelmedet építed? A szeretet nem elv, hanem cselekedet.
Kik állnak majd a te felső szobádban? Nem az számít, hányan követnek a közösségi médiában. Az számít, hány ember életét tetted élhetőbbé, amikor senki sem látta.
Készen állsz-e az azonnali lépésre? Amikor Pétert hívták, nem habozott, nem keresett kifogásokat. Felkelt és ment. Isten ma téged is el akar küldeni valakihez, aki fázik – de a nyári hőségben most nem fizikai, hanem lelki értelemben.


IMA: Istenem! Nézz a szívembe, és tisztíts meg a önzéstől! Bocsáss meg, amikor annyira el voltam foglalva a saját életemmel, a saját céljaimmal, hogy észre sem vettem a mellettem lévő embert, aki fázott, aki magányos volt, aki méltóságra vágyott!
Köszönöm Tábita példáját. Köszönöm, hogy megmutatod: a legegyszerűbb tétel, a legegyszerűbb cselekedet is örökkévaló értékké válik, ha szeretetből tesszük. Taníts meg úgy használni az időmet, a pénzemet és a figyelmemet, hogy az gyógyítson másokat! Adj nekem nyitott szemet és érzékeny szívet! Tölts meg a te Szent Szellemeddel, hogy ne csak beszéljek a szeretetdről, hanem elfedezzem vele mások mezítelenségét és sebeit! A názáreti Jézus Krisztus drága nevében, Ámen.