Hamis meggyőződések börtönében

Másnap délben Kornéliusz küldöttei már a város felé közeledtek, amikor Péter — Joppéban, Simon házában — felment imádkozni a ház tetőteraszára. Közben megéhezett, és szeretett volna enni valamit. Amíg az ebédet készítették, Péter látomást látott: megnyílt az ég, és valami leereszkedett onnan. Egy nagy lepedő volt az, amelyet a négy sarkánál fogva a földre eresztettek, éppen Péter elé. Mindenféle állat volt benne: négylábúak, csúszómászók és madarak. Azután egy hangot hallott: „Kelj fel, Péter, vágd le őket, és egyél belőlük!”
Péter így válaszolt: „Soha nem tennék ilyet, Uram! Nem ettem én soha olyat, amit a Törvény szerint nem szabad megennünk, vagy ami tisztátalan!”
Akkor az a hang másodszor is szólt hozzá: „Amit Isten »tisztává« tett, azt ne tekintsd tisztátalannak!” Ez még kétszer megismétlődött, majd az egész felemelkedett az égbe.
Apostolok Cselekedetei 10. fejezet 9-16. versek



Péter a tetőteraszon állt, a tenger felől fújó szélben. Éhes volt, miközben lent az ebédet készítették. Ebben a teljesen természetes, emberi állapotban leereszkedik elé egy nagy lepedő, tele mindenféle állattal. Olyan lényekkel, amelyeket egy hithű zsidó egész életében elkerült, mert a Mózesi Törvény tisztátalannak bélyegezte őket.
És ekkor megszólal a mennyei hang: „Kelj fel, Péter, vágd le őket, és egyél belőlük!”
Péter válasza azonnali és szilárd: „Soha nem tennék ilyet, Uram! Nem ettem én soha olyat, amit a Törvény szerint nem szabad...”
Vedd észre az óriási feszültséget ebben a mondatban! Péter azt mondja: „Uram” – elismeri Isten tekintélyét –, de a következő szava az, hogy „Soha”. Nemet mond az Úrnak, mert a megszokott vallásos neveltetése, a hagyományai és a saját elvei kötik a kezét.
Isten nem az ételről akart tanítást adni Péternek. Az étel csak a szimbólum volt. Isten arról az előítéletről beszélt, ami Péter szívében élt a pogányok felé. Péter úgy nőtt fel, hogy a nem-zsidók tisztátalanok, kívülállók, elutasítottak.
1912-ben a Titanic katasztrófájakor a közelben tartózkodó SS Californian teherhajó rádiósa kikapcsolta a berendezést és elment aludni, mert az éjszakai üzenetek megszokott rutinja szerint nem vártak semmi rendkívülit. A veszélyjelzések ott keringtek a levegőben, de a megszokás és a szabályok kényelme miatt senki nem lépett. Százak vesztek oda, mert a felelősök nem tudtak kilépni a megszokott keretekből.
Hányszor zárjuk ki mi is Isten áldásait vagy az embereket a saját életünkből, pusztán a berögzült skatulyáink miatt?
Isten ekkor kimondja a történelem egyik legszabadítóbb mondatát: „Amit Isten tisztává tett, azt ne tekintsd tisztátalannak!” Ennek az ellenkezője is igaz a posztmodern napjainkban is.
Amire Isten azt mondja tisztátalan, átkot hozó, megvetendő, azt moshatod te amíg csak akarod, mert úgyis tisztátalan marad.
A kereszt felborította a kirekesztés szabályait. Jézus vére nemcsak bizonyos vallásos, jó magaviseletű embereket tisztított meg, hanem megnyitotta a kaput mindenki előtt. Isten nem a te kategóriáid szerint nézi a körülötted élőket. Látja a szomszédodat, a nehéz kollégádat, a teljesen más háttérből érkező embert, és azt mondja: Én érte is meghaltam.
Ez a látomás háromszor is megismétlődött. Miért? Mert Péternek mélyen gyökereztek a berögződései. Isten türelmes volt vele, de nem engedett az igazságból. Rá kellett döbbennie, hogy a hite nem a falak építéséről, hanem a hídépítésről szól.
Három kérdés, amit ma fel kell tenned magadnak:
Istennek mondasz nemet, amikor a megszokásaidhoz ragaszkodsz? Ne keverd össze a saját kultúrádat vagy neveltetésedet Isten akaratával! Amikor Isten új lépésre hív, ne a reflexből jövő „soha” legyen a válaszod.
Kiket rekesztettél ki a szívedből? Ki az az ember a környezetedben, akire elkönyvelted, hogy reménytelen, tisztátalan vagy nem hozzád való? Isten ma arra hív, hogy lásd őt a kegyelem szemüvegén keresztül.
Kész vagy-e felülírni a saját logikádat? Az igazi szellemi érettség ott kezdődik, amikor engeded, hogy Isten Igéje átformálja a legmélyebb előítéleteidet is.

IMA: Istenem! Bocsáss meg, amikor a saját elveimet, előítéleteimet és megszokásaimat Isten akarata, Szava elé helyeztem! Bocsáss meg, amikor szűkké vált a szívem, és kirekesztettem másokat a te kegyelmedből! Nyisd meg a szememet, hogy úgy lássam az embereket, ahogyan te látod őket! Rombold le bennem a gőg és az előítélet falait! Adj alázatos és nyitott szívet, hogy amikor te szólsz, ne a saját beidegződéseimből válaszoljak, hanem engedelmeskedjem a te elhívásodnak! Jézus Krisztus nevében,
Ámen!