Egy kisgyermek, már az első szavait is bizonyos értelemben „énközpontúan” használja. Az első szavak, amiket általában megtanulunk: „Nem”, „Akarom”, „Enyém”.
Az énközpontúságunk sajnos az évek múlásával sem veszíti el erejét felettünk, annál inkább megerősödik bennünk és alattomosabb formákat ölt.
Ravaszabbakká válunk amikor arról van szó, hogy megszerezzük, amit akarunk. Jákobnál is ez a születésénél kezdődött. Ahogy növekedett, megtanulta hogyan csapjon be másokat, egyre több és több hazugságot vetett be, hogy megszerezze, amit akar.
Látjuk önmagunkban és környezetünkben is ezt az egészségtelen törekvést arra, hogy minél több és több mindent szerezzünk meg magunknak.
Több ingóságot, több hatalmat, több dicsőséget-a felsorolás pedig szinte végtelen.
Mikor és hogyan lesz ennek vége?
Szent Ágoston megtanulta a következő igazságot: „ mivel megalkottál minket önmagadra, és nyugtalan a szívünk, amíg el nem nyugszik benned.” (Vallomások)
Isten adta nekünk a beszéd csodálatos ajándékát. Ne öntömjénezésre használjuk hát a beszédünket, inkább Istent dicsérjük, magasztaljuk szavainkkal, éneklésünkkel.
Használjuk a beszédünket a Jézus Krisztus örömhírének hirdetésére családunknak, környezetünknek amikor csak lehetőségünk nyílik rá.
IMA: Köszönjük Istenünk, hogy adtad nekünk a beszéd képességét. Segíts, hogy ne az önző érdekeink érvényesítésére, hanem a Te dicsőségedre és mások javára használjuk a beszéd képességét. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése