De ők így válaszoltak: „Nem, de még csak nem is hallottunk a Szent Szellemről!”
Apostolok Cselekedetei 19. fejezet 1-2. versek
.jfif)
Hányszor érezted úgy, hogy az egész életed egy végtelen erőlködés, mintha egy autót tolnál ahelyett, hogy beleülnél és vezetnéd?
A nagy gazdasági világválság idején élt egy Ira Yates nevű pásztor Texasban. Annyira elszegényedett, hogy már a hiteleit sem tudta fizetni. Ott állt a teljes csőd szélén, rettegve a holnaptól, miközben a juhait legeltette a kietlen, poros földjén. Végső kétségbeesésében megengedte egy csapatnak, hogy fúrjanak a területén. Kiderült, hogy a kopár legelő alatt Amerika egyik legnagyobb olajmezője húzódott. Éveken át rettegett a nincstelenségtől, miközben milliárdokon sétált nap mint nap. Csak éppen nem tudott róla.
Pál apostol pontosan ilyen emberekkel találkozott Efezusban. Látta rajtuk, hogy hisznek, igyekeznek, próbálnak jók lenni. Mégis hiányzott belőlük az élet. Fáradtak, kimerültek és erőtlenek voltak. Pál egyenesen nekik szegezi a kérdést: „Megkaptátok-e a Szent Szellemet?” A válasz pedig szívbemarkoló: „Még csak nem is hallottunk róla!”
A zsidó gondolkodásban a Szellem, a Ruah, nem pusztán egy elvont vallási fogalom. Ez az az éltető lehelet, az a mennyei erő, ami nélkül az emberi test és minden emberi igyekezet csak por marad. Az efezusiak elfogadták a hitet, megvették a „földet”, de sosem fúrtak le a mélybe. Próbáltak saját erőből, emberi akaratból, összeszorított foggal helytállni.
Ismerős ez az érzés? Talán te is megszakadsz a mindennapokban. Édesanyaként próbálod egyben tartani a családot, mindenkire mosolyogni, miközben belül már rég kiégtél. Férfiként némán küzdesz a munkahelyeden és otthon, de úgy érzed, mindenki csak követel tőled, és a végén teljesen egyedül maradsz a terhekkel. Azt hiszed, mindent a saját válladon kell cipelned. De Isten sosem arra hívott, hogy a saját erőlködéseddel told végig az életed! A Szent Szellem az a belső erőforrás, amely pontosan akkor emel fel és ad friss levegőt, amikor te már lépni sem tudsz. Hagyd abba a túlélést, és meríts a mélyből!
A nagy gazdasági világválság idején élt egy Ira Yates nevű pásztor Texasban. Annyira elszegényedett, hogy már a hiteleit sem tudta fizetni. Ott állt a teljes csőd szélén, rettegve a holnaptól, miközben a juhait legeltette a kietlen, poros földjén. Végső kétségbeesésében megengedte egy csapatnak, hogy fúrjanak a területén. Kiderült, hogy a kopár legelő alatt Amerika egyik legnagyobb olajmezője húzódott. Éveken át rettegett a nincstelenségtől, miközben milliárdokon sétált nap mint nap. Csak éppen nem tudott róla.
Pál apostol pontosan ilyen emberekkel találkozott Efezusban. Látta rajtuk, hogy hisznek, igyekeznek, próbálnak jók lenni. Mégis hiányzott belőlük az élet. Fáradtak, kimerültek és erőtlenek voltak. Pál egyenesen nekik szegezi a kérdést: „Megkaptátok-e a Szent Szellemet?” A válasz pedig szívbemarkoló: „Még csak nem is hallottunk róla!”
A zsidó gondolkodásban a Szellem, a Ruah, nem pusztán egy elvont vallási fogalom. Ez az az éltető lehelet, az a mennyei erő, ami nélkül az emberi test és minden emberi igyekezet csak por marad. Az efezusiak elfogadták a hitet, megvették a „földet”, de sosem fúrtak le a mélybe. Próbáltak saját erőből, emberi akaratból, összeszorított foggal helytállni.
Ismerős ez az érzés? Talán te is megszakadsz a mindennapokban. Édesanyaként próbálod egyben tartani a családot, mindenkire mosolyogni, miközben belül már rég kiégtél. Férfiként némán küzdesz a munkahelyeden és otthon, de úgy érzed, mindenki csak követel tőled, és a végén teljesen egyedül maradsz a terhekkel. Azt hiszed, mindent a saját válladon kell cipelned. De Isten sosem arra hívott, hogy a saját erőlködéseddel told végig az életed! A Szent Szellem az a belső erőforrás, amely pontosan akkor emel fel és ad friss levegőt, amikor te már lépni sem tudsz. Hagyd abba a túlélést, és meríts a mélyből!
IMA: Uram, oly sokszor próbáltam a saját erőmből megoldani a nehézségeket. Belefáradtam az örökös küzdelembe, a bizonyításba és a megfelelni akarásba. Kérlek, bocsáss meg ezért. Tölts be ma engem a Te Szent Szellemeddel! Add, hogy ne a saját, kimerült erőtartalékaimból, hanem a Te végtelen erődből és békédből éljek. A Jézus Krisztus drága nevében, Ámen.
Ha ma érzed, hogy Isten lelke megérintette a szívedet ezzel az üzenettel, kérlek, nyomj egy lájkot, oszd meg azokkal, akik szintén a kiégés szélén állnak, és iratkozz fel az oldalra a mindennapi bátorításokért!
Ha ma teljesen őszinte akarsz lenni: életed melyik területén érzed most leginkább azt, hogy elfogyott a saját erőd, és kétségbeesetten szükséged van Isten friss, megerősítő Szellemére? Írd meg kommentben, bátorítsuk egymást!
Ha ma teljesen őszinte akarsz lenni: életed melyik területén érzed most leginkább azt, hogy elfogyott a saját erőd, és kétségbeesetten szükséged van Isten friss, megerősítő Szellemére? Írd meg kommentben, bátorítsuk egymást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése