Lukács evangéliuma 8. rész 25. vers
Könnyű vasárnap énekeskönyvet, Bibliát szorongatva beszélni a hitünkről. Ilyenkor még azt is gondolhatjuk, hogy annyira meg vagyunk gyökerezve a hitben, hogy akár életünket is odaadnánk Krisztusért. ( Péter is ebbe a hibába esett).
A fontos kérdés viszont az, hogyan vizsgázunk amikor a szürke hétköznapokban jön a vihar?
Először is a viharban kiderül, hogy az énekeskönyvbe, templomba zárt hitünk, fabatkát sem ér.
Ezzel nem azt a tévhitet szeretném megerősíteni benned, hogy templomba járni, Bibliát olvasni felesleges.
Nagyon fontos dolgok ezek és természetes azok számára akik Isten gyermekei. Akkor viszont ha azért teszed ezeket, hogy elhitesd magaddal nincs szükséged a Krisztusban vetett hitre, az Istennel való kibékülésre, mert te jó ember vagy, becsapod önmagad.
A viharban olyan hitre van szükség, amire építeni lehet és ami megtart akkor, amikor minden biztosnak tűnő támasz összedől.
Ilyenkor rádöbbenünk, hogy a család, a kapcsolatok, a pénz, a szekértelem nem segítenek, hogy átvészeljük a viharos időket.
Hol van hát a hitünk? A viharokban kiderül!
Másodszor, a viharban kiderül, hogy mennyire valódi az Isten ismeretünk.
Nem csodálkozhatunk azon, hogy a nehézségekben, viharokban nem Krisztushoz fordulunk először, ha a hit terén nem vagyunk rendben, ráadásul Krisztust sem ismerjük személyesen úgy, amilyen valójában.
A tanítványok sok mindent tudtak Krisztusról, sok élményük volt Vele, de nem ismerték Őt, mint a mindenség Urát, akinek a szelek és a tengerek is engednek.
Kérjük tehát Istent, hogy segítsen nekünk élő, erős hittel élni és helyesen megismerni Őt, hogy a sziklára alapozva megállhasson lelki házunk a viharokban.
IMA: Istenünk, dicsérünk, mert hűséges vagy. Nem hagytad magára a tanítványokat hitetlenségük ellenére sem, és ma sem hagyod magára gyermekeidet. Szeretnénk Benned bízni egyedül és elmélyülni a Veled való kapcsolatunkban. Krisztus nevében bocsásd meg minden felületességünket, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése