Önmagunkat adni Istennek!

Hírt adunk nektek, testvéreim, Istennek arról a kegyelméről, amelyet Macedónia gyülekezeteinek adott.

Mert a nyomorúság sok próbája között bőséges az ő örömük, és nagy szegénységükből a tiszta szívűség gazdagsága lett.

Tanúskodom arról, hogy erejük szerint, sőt erejükön felül is önként adakoztak,

és erősen sürgetve kérték tőlünk, hogy a szentek iránti szolgálatban adakozással részt vehessenek.

És nem csak azt tették, amit reméltünk, hanem először önmagukat adták az Úrnak, és aztán nekünk, az Isten akaratából.

Korintusiakhoz írt második levél 8. rész 1-5. vers

Nézzünk meg ma egy gyülekezetet, amelynek tagjait a Szentlélek példaként állítja elénk. Túl sokszor nézzük a rossz példákat, de azok nem visznek előre minket, hanem akadályoznak a Krisztus követésében.

Ezért kötelezzük el magunkat, hogy a hithősök életére figyelünk és követjük hitüket, példájukat.

Ötven évvel ezelőtt az emberek sokkal kevesebb anyagi javakkal rendelkeztek, mégis sokkal többet adakoztak és áldoztak Isten ügyéért. Voltak szegények, akik eladták marhájukat, lovukat, haszonállatukat, amelynek segítségével meg tudtak élni. Annyira szerették Istent, hogy megtiszteltetésnek tartották az Isten munkájáért való áldozathozatalt. Ők a hithősök, akiknek példája fellegként vesz körül minket és vezetni akar a hit útján.

Mi van ma? Keresztények sokasága megveszi a péksüteményt (hiszen reggelit készíteni időbe kerül), és a kávét, de Isten munkájára nem áldoz havonta 500 vagy 1000 forintot. Sokkal több anyagi forrással rendelkezik a ma élő keresztény társadalom, de mégsem akarunk áldozni. Miért?

Mert ahhoz, hogy adakozzunk, először magunkat kell odaadnunk az Úrnak. Itt van a súlyos probléma. Az áldozat hiánya csak a tünet, az Isten szeretetének a hiánya a betegség.

A Macedóniában élő testvérek önmagukat adták először az Úrnak, és onnantól már nem volt kérdés, hogy akarnak-e részt venni Isten munkájában vagy sem?

Te és én hol vagyunk éppen? Még mindig önmagunknak akarjuk életünket tartogatni? Még mindig vitatkozunk akkor, amikor cselekednünk kéne?

Ne csapjuk be önmagunkat! Tegyük szívünket Isten kezébe, hogy átformálhassa azt.

IMA: Istenünk, köszönjük Neked egész életünket. Tieid vagyunk és ezt elismerjük. Bocsásd meg nekünk amikor ezt nem akartuk tudomásul venni és emiatt nem akartunk Neked engedelmeskedni, Téged szeretni. Tégy minket olyan átadott életű keresztényekké, mint a Pál apostol idejében élő macedóniai keresztényeket. Krisztus nevében, Ámen.