34. Zsoltár 1. vers
Az élet nem mindig könnyű. Van, amikor minden szépen alakul: a család békességben él, a munkahelyen sikerélmény ér, egészségesek vagyunk. Ilyenkor könnyű hálát adni Istennek. Ettől függetlenül még ilyenkor is megfeledkezhetünk a hálaadásról.
De mi történik, amikor jön a vihar? Amikor a számlák halmozódnak, a kapcsolatok meginognak, vagy a betegágy mellett virrasztunk? Dávid király megtanulta: a dicséret nem függhet a körülményeinktől. Őt üldözték, bujkált barlangokban, árulás vette körül, de mégis azt mondta: „Én mindig őt dicsérem!”
Ez nem azt jelenti, hogy a bajt jónak kell nevezned. Hanem azt, hogy Isten jósága akkor is változatlan, amikor az életünk éppen darabokra hullik. A dicséret felemeli a tekintetünket a problémákról Isten hatalmára. Gondolj bele: a dicséret olyan, mint amikor a felhős ég alatt egyszer csak felnézel, és meglátod a Nap sugarát, amely ott van akkor is, ha a szemed előtt szürke a táj.
Ma dönthetsz úgy, hogy nem csak a jó napokon énekled: „Köszönöm, Uram!” – hanem akkor is, amikor nehéz a szíved. Mert a dicséret közben Isten békessége megérinti a lelkedet, és új erőt kapsz.
Ima: „Uram, köszönöm, hogy Te változatlan vagy jó és rossz időkben egyaránt. Segíts, hogy ne csak a könnyű napokon dicsérjelek, hanem akkor is, amikor nehézségek érnek. Taníts meg minden helyzetben Téged áldani! Jézus Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése