Felemeled fejem

De te, Örökkévaló, körülveszel és megvédesz engem. Te vagy dicsőségem, és te emeled fel a fejemet.
3. zsoltár 3. vers



Volt már olyan, hogy lehajtott fejjel élted meg a mindennapjaidat? Amikor a gondok, a szégyen, a félelem vagy éppen a kudarcaid súlya szinte rányomta a földig nyomta a fejed? Dávid pontosan így érezte, amikor ellenségei körülvették. Mindenki ellene volt, és úgy tűnt, nincs kiút. Egy feleség mondta el keservesen sírva: " A férjem szembe köpött és azt mondta, hogy sosem szeretett engem. Mostanra pedig úgy érzem mindenki elárult, akit valaha szerettem, akiben valaha megbíztam, vagy akire valaha számíthattam."
De ebben a sötét pillanatban megszólalhat a hited: „De te, Örökkévaló…”
Ez a „de” mindent megváltoztat! Dávid nem a körülményeire nézett, hanem Istenre. Ő az, aki körülvesz minket, mint egy láthatatlan pajzs. Az eredeti fordítást nézve, pontosabb lenne azt mondani, hogy Isten önmagából készít pajzsot azok számára, akik az Ő gyermekei és Rá tekintenek. Micsoda erő tudni, hogy az Isten maga valakinek a pajzsa. Nincs olyan erő, fegyver, hadsereg, amely át tudna hatolni, a Mindenható, Örökkévaló Istenen. Ő az, aki nem engedi, hogy a szégyen miatt örökké lehajtott fejjel éljünk, hanem szeretetével felemel, és bátorít: „Ne add fel! Nem vagy egyedül!” Képzeld el, amikor egy kisgyerek sír, és lehajtja a fejét. Az édesapa odalép, gyengéden a gyermek álla alá helyezi a kezét, megemeli az állát a kezével, és szeretetteljesen belenéz a szemébe: „Ne félj, itt vagyok!” – Isten pontosan így emeli fel a mi fejünket is. Sokan élnek ma lehajtott fővel. A bűntudat, a szégyen, a kudarcok, mások bántó szavai, a félelem a jövőtől, a gyász vagy éppen a reménytelenség súlya alatt. Mintha minden teher lefelé húzná a tekintetünket. Isten nem hagy bennünket a porban. Ő az, aki körülvesz, megvéd, és szeretetével felemeli a fejünket. Amikor mások lenéznek, Ő azt mondja: „Én értékesnek teremtettelek.” Amikor szégyen húzza le a szívedet, Ő megbocsát, és új esélyt ad. Amikor a félelem vagy a veszteség bénít meg, Ő reménységet ad, és megtölti szívedet békével. Csak az marad lehajtott fővel, megvetetten és reménytelenségben, aki megveti és elutasítja azt az Istent, aki fel akarja emelni őt. Ma bármi is nyomja a szíved, engedd, hogy Ő legyen a te dicsőséged! Ne a félelem, ne a szégyen, ne a múlt, hanem az Örökkévaló legyen az, aki meghatározza, ki vagy!

IMA: Uram, köszönöm, hogy körülveszel, mint egy védőpajzs! Köszönöm, hogy amikor lehajtom a fejem a gondok alatt, Te felemeled azt, és reménységet adsz. Segíts, hogy ma és életem minden napján Benned találjam meg a dicsőségemet és az erőmet! Jézus Krisztus nevében, Ámen.