Dávid fiunk, egy másfél éves kisgyermek már nagyon is megfigyeli, hogy mit teszünk. Megszokta, hogy este a családi áhítaton összetesszük a kezünket és imádkozunk. Látja, hogy evés előtt is imádkoznak a testvérei. Ő még nem tud egész mondatokat megfogalmazni, de amikor beleültetjük az etetőszékbe már egyedül is összeteszi a kicsi kezeit és mivel nem tud még értelmes szavakkal imádkozni, a saját tipegő nyelvén beszél, majd érthetően azt mondja, hogy „Ámen.”
Erre hív és erre akar megtanítani minket Isten. Nevelni a gyermekünket a számára legmegfelelőbb módon, hogy még idős korában is emlékezhessen rá.
A szülők Isten hatékony eszközei lehetnek a nevelésben. Isten az istenfélő szülők által akarja bemutatni az Ő jelenlétét a gyermekeknek. Olyan szomorú, amikor mi szülők éjt nappallá téve küzdünk, hogy megadjunk gyermekeinknek mindent, ami csak pénzen megvásárolható, közben pedig nem marad időnk arra, hogy bemutassuk nekik a Krisztussal való igazi kapcsolatot.
Billy Graham mondott el egyszer egy megrázó történetet egy lányról, aki a húszas évei elején járt és egy számára halálos kimenetelű baleset részese lett.
A kórházi ágyán, miközben haldoklott a következőket súgta édesanyja fülébe: „Anya, mindent megtanítottál nekem. Megtanítottad hogyan kell dohányozni, hogyan kell alkoholt fogyasztani, de sosem tanítottad meg nekem hogyan kell meghalni. Kérlek, most gyorsan tanítsd meg nekem, mert nemsokára meghalok.”
Szülőként nagy a felelősségünk abban, hogy megtanítsuk, elsősorban életpéldánk által hogyan kell Istent szeretni teljes szívünkből, lelkünkből, erőnkből. Ez a legnagyobb ajándék, amit gyermekeinknek adhatunk.
IMA: Istenünk, tégy minket olyan szülőkké, nagyszülőkké, akik hűségesen tanítjuk gyermekeinket a Te utadra. Segíts bemutatni nekik, hogy milyen amikor a Te jelenlétedben él valaki. Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése