Kitartóan!

 Kitartóan kérjétek, és megkapjátok! Kitartóan keressétek, és megtaláljátok! Kitartóan kopogtassatok, és kinyitják nektek az ajtót! Mert aki kitartóan kéri, megkapja, amit kér. Aki kitartóan keresi, az megtalálja, amit keres. Aki kitartóan kopogtat, annak kinyitják az ajtót.

Máté evangéliuma 7. fejezet 7-8. vers



Hányszor érezzük úgy az életünkben, hogy egy-egy ajtó bezárult előttünk? Talán épp most is van ilyen az életedben. Lehet, hogy egy munkahelyi lehetőség, egy megromlott kapcsolat, vagy talán a saját szíved egy megkeményedett része, amin nem tudsz változtatni. Vagy nézz csak körül a világban: annyi a zűrzavar, annyi a bizonytalanság. Az ember imádkozik békéért, és másnap mégis rosszabb hírekre ébred.
Könnyű ilyenkor azt mondani: „Kértem, de nem kaptam meg. Kerestem, de nem találtam. Kopogtattam, de süket fülekre találtam.”
Egyszer elhagytam a lakáskulcsomat. Késésben voltam, feszült lettem. Körülnéztem a szokásos helyen, az előszobai kis tálcán. Nem volt ott. Kérdezgettem a családomat, senki nem látta. Feladhattam volna. De nem tettem. Mert tudtam, hogy szükségem van rá. Elkezdtem kitartóan keresni. Felforgattam a táskámat, megnéztem a tegnapi kabátom zsebében, benyúltam a kanapé párnái közé. Nem csak felületesen néztem, hanem kerestem.
Jézus Krisztus ma pontosan erre tanít minket az imádsággal kapcsolatban. Azt mondja: „Kitartóan!”
A görög eredeti szövegben ez a „kérjétek, keressétek, kopogtassatok” egy folyamatos, ismétlődő cselekvést jelent. Nem azt, hogy „próbáld meg egyszer”. Hanem azt: „folyamatosan kérd”, „folyamatosan keresd”, „folyamatosan kopogtass”.
Miért? Mert Isten süket lenne? Mert vonakodik segíteni? Nem, ezerszer nem! Hanem azért, mert ez a kitartó Isten keresés megváltoztat téged és megváltoztat engem.
Amikor kitartóan imádkozom valamiért – mondjuk egy szerettemért, aki távol van az Úrtól –, az az ima engem is formál. Miközben nap mint nap kopogtatok Isten ajtaján, az én szívem is egyre inkább Isten szívéhez igazodik. Megtanulok bízni. Megtanulok várni. A kitartó keresés közben gyakran nem azt találod meg, amit eredetileg kerestél, hanem valami sokkal jobbat: magát az Urat.
Látom magam előtt azt a jelenetet, amikor valaki dörömböl egy ajtón. Nem csak finoman bekopog és elsétál. Hanem ott áll, újra és újra kopogtat, mert tudja, hogy aki bent van, az szereti őt, és tudja, hogy csakis Ő tud segíteni.
Kedves olvasóm, ma arra bátorítalak, hogy ne add fel az imát! Lehet, hogy már évek óta kopogtatsz ugyanazzal a kéréssel. Lehet, hogy már elfáradtál a keresésben. De a mi Atyánk egy jó Atya. Ő nem játszik velünk bújócskát. Ő azt ígéri: „aki kitartóan kéri, megkapja”.
Lehet, hogy a válasz nem az, amit vártál. Lehet, hogy nem akkor, amikor vártad. De az ajtó ki fog nyílni. És lehet, hogy mire kinyílik, már nem is az lesz a legfontosabb, amiért eredetileg kopogtattál, hanem az, hogy Vele lehess, aki az ajtót kinyitotta.
Maradj az ajtónál! Ne sétálj el! Ha megérted, hogy Isten az egyetlen, Aki igazán és végérvényesen megoldhatja életed problémáit, akkor eszedbe sem fog jutni, hogy elsétálj vagy feladd. Péter apostollal együtt fogod mondani: " Hova mehetnénk? Örök életnek beszéde van Tenálad."

IMA: Drága Mennyei Atyám! Köszönöm, hogy te egy olyan Isten vagy, aki hallgat. Bocsásd meg, Atyám, amikor én vagyok türelmetlen, amikor feladom a keresést, és amikor elsétálok az ajtódtól. Adj nekem ma kitartó szívet! Segíts, hogy ne a körülményekre nézzek, hanem Rád. Erősítsd meg a hitemet, hogy higgyem és tudjam: Te válaszolsz. Segíts kitartóan kopogtatni, bízva a Te tökéletes időzítésedben és a Te végtelen jóságodban. Ámen.