Timóteusnak irt második levél 1. fejezet 6-7. vers (Egyszerű fordítás)
Volt már úgy, hogy még Isten gyermekeként is úgy érezted, hogy elfogy a bátorságod? Érezted már úgy, hogy minden túlságosan sötétnek tűnik, a lelki terheid pedig túl nehezek ahhoz, hogy tovább vidd őket? Olyan időszakok ezek, amikor elcsendesül benned a tűz, amit valaha Isten gyújtott meg. Timóteus is így lehetett. Pál apostol, az ő lelki mentora, élete végéhez közeledve börtönben volt. Az az ember, akinek tanításain keresztül Timóteus meglátta az evangélium valóságát, már nem volt mellette. Nem nehéz elképzelni, hogy Timóteus szíve szorongással, fájdalommal és talán egy adag félelemmel is tele lehetett. És ekkor ír neki Pál apostol, utoljára. Nem vádolja, nem szemrehányást tesz, hanem bátorítja:
„Ezért sürgetlek, hogy ismét lobbantsd lángra azt az ajándékot, amit Isten adott neked, amikor rád tettem a kezemet.”
„Hiszen a Szentlélek, akit Isten adott nekünk, nem a félénkség, gyávaság, hanem az erő, az isteni szeretet, a kiegyensúlyozottság és a fegyelmezettség Lelke!” (2Tim 1:6–7)
Ezek nem csupán szép mondatok. Ez egy kiáltás a mélyből: „Timóteus, ne add fel! Ne engedd, hogy a félelem kioltsa benned, amit Isten Szentlelke gyújtott lángra!”
Az Isten Szentlelke által osztogatott ajándékok: a vezetésre való hívás, a lelki ajándék, a szolgálatra való erő, nem automatikusan működnek. Megfakulhatnak, ha elhanyagolod őket, ha a félelem megbénít, vagy ha a reménytelenség lesz úrrá rajtad. De ezek az ajándékok újra és újra fellángolhatnak. És épp erre bátorít téged is az Ige: éleszd fel újra! Ne engedd, hogy az elmúlt nehéz időszak, a bűntudat, az önbizalomhiány vagy mások elutasítása elvegye azt, amit Isten neked adott!
Timóteus életében ott volt a következő sorrend, és nekem is végig kellett mennem rajta.
Tudom, hogy minden egyházfelekezetnek megvan a maga okoskodása az alábbi sorrenddel kapcsolatosan, de nézzük meg mit mond maga Isten ezzel kapcsolatosan.
Megtérés: Egy ponton ráébredtem, hogy bűnös vagyok, és szükségem van Megváltóra. Ráébredtem, hogy az egyházam nem képes nekem üdvösséget biztositani. Az egyházfelekezet egy fontos keret, ha bibliai alapokon nyugszik, de a tartalmat az Istennel való kibékülés, az őszinte bűnbánat, bűn vallás, a Krisztusban vetett hit és az Isten kegyelmének ereje által a múltbeli bűnöktől való szabadulás és a Krisztus követése adja.
Újjászületés: Isten Szentlelke végzi ezt a csodálatos folyamatot, amelynek során az ember új értékrendet, gondolkodásmódot és életvitelt kap. Másként kezdtem látni Istent, az embereket, önmagamat.
Bemerítés: Bár csecsemőként megkereszteltek, egy idő után megértettem: a kereszténység nem egy vallás, hanem egy út. Krisztus követésének útja. És mivel Jézus Krisztus felnőttként vállalta a bemerítkezést, (habár neki nem volt szüksége rá, csak azért tette, hogy velünk tökéletesen azonosuljon), számomra sem volt többé kérdés, hogy ezt az első lépést meg kell tennem. Ez nem tagadása a gyermekkoromnak, hanem beteljesítése annak, amire akkor még nem is voltam képes válaszolni.
A Szentlélek befogadása: Megtapasztaltam, hogy a Szentlélek nem csak egy elméleti fogalom, hanem élő valóság. Ő vezet, vigasztal, tanít, elpecsétel a mennyei örökségre, vigasztal és mindig azt a tanácsot adja, amire szükségem van.
Ajándékok: Isten Szentlelke ajándékot adott. Egyeseket az imádságra, másokat tanításra, másokat pásztorlásra vagy bátorításra hívott el. Az ajándékok különbözőek, de egy Lélek adja őket. És ezek nem csak ott vannak: éleszteni kell őket. Az élesztés pedig nem azt jelenti, hogy beiratkozol egy iskolába ahol megtanitanak halandzsázni, majd ráfogod, hogy megkaptad a nyelveken szólás ajándékát. Ez inkább önbecsapás és a szent dolgok megcsúfolása.
Timóteus gyakorlati módon úgy tudta éleszteni a benne levő ajándékot, hogy újra bízott Isten elhívásában, nem engedett a félelemnek, hanem aktívan élt a tanítás és pásztorlás ajándékával, amit kapott. Emlékeznie kellett Pál tanítására, a prófétai szóra, a kézrátétellel történt megerősítésre, és hűségesen folytatnia kellett a szolgálatot, még akkor is, amikor emberileg nehéz volt. A rendszeres igeolvasás, imádság, közösség és a szolgálat gyakorlása mind hozzájárultak ahhoz, hogy a láng újra fellobbanjon benne.
Ha ma félsz… ha gyenge vagy… ha összezavart a világ, a körülményeid, vagy a saját kudarcaid, tudd meg: Isten Lelke nem gyáva Lélek! Ő erőt ad, hogy megállj a próbában. Ő szeretetet ad, hogy akkor is szeress, amikor nem kapsz viszonzást. És Ő józanságot és önuralmat ad, amikor minden belül szétcsúszni látszik. Nagyon fontos ez, mert miközben az Isten által elhívott emberek bizonytalankodnak, az ördög olyan "ragadozó farkasokat" hoz elő Isten gyülekezetében, akik elfoglalják a vezető helyeket úgy, hogy sem elhívásuk, sem ajándékaik nincsenek és iszonyatos károkat okoznak.
IMA: Mennyei Atyám! Köszönöm, hogy nem félelem lelkét adtad nekem, hanem erőt, szeretetet és józanságot. Köszönöm, hogy az ajándék, amit tőled kaptam, nem veszett el, csak talán elhalványult. Uram, kérlek, éleszd fel újra bennem azt a tüzet, amit egykor belém helyeztél! Segíts, hogy ne a félelem, hanem a hit vezessen. Adj bátorságot, hogy ne hátráljak meg, amikor nehézségek jönnek.
Tégy ismét hasznossá a kezedben. A Te dicsőségedre akarok élni. Jézus Krisztus nevében,
Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése