Zsidókhoz irt levél 12. fejezet 2. vers
A keresztény élet nem egy divatos vallásos klub, ahova belépsz, hogy "jól érezd magad", nem szabályok vagy hagyományok merev betartása, hanem egy személy követése, akinek neve: Jézus Krisztus. Nem véletlen, hogy az első keresztények ezt az életformát egyszerűen csak „útnak” nevezték. Krisztus maga lett az Út, amelyen járnunk kell, ha szeretnénk eljutni az örökkévaló életre.
Miért nevezik útmutatónknak is Jézus Krisztust? Mert Ő volt az első, aki végigjárta ezt az utat. Ő nem csupán megmutatta, hanem saját életével, vérével és könnyével taposta ki számunkra. Ő, aki a menny dicsőségéből leszállt közénk, önként vállalta a fájdalmat, a nélkülözést, az elutasítást, és végül a kereszthalált. Nem az evilági örömök vagy sikerek motiválták, hanem az a mennyei öröm és dicsőség, amely az engedelmesség és hűség jutalma volt.
Talán azt kérdezed nem önző dolog ez? Számítgatni, hogy mit kapok majd az eljövendő világban azért, amit itt teszek vagy vállalok?
Egyáltalán nem. Maga Jézus Krisztus mondja, hogy gyüjts magadnak kincseket, de ne a földön, hanem a Mennyben. Ezeket a kincseket ugyanis nem veszítheted el. Ezek a kincsek nem kötöznek meg, hanem szabaddá tesznek. Ezek a kincsek nem a saját büszkeségedet, felszínességedet, hanem Isten dicsőségét szolgálják.
Azok az emberek, akik megértik mennyire fontos és életet átformáló igazság a mennyei kincsek gyűjtése, azok tudnak igazán önzetlen, áldozatokkal és szeretetteljes életet élni itt a földön, a mennyei Atya dicsőségére.
Ma sokféle hang próbálja elhitetni velünk, hogy a keresztény élet kényelmes és egy soha véget nem érő wellness vagy születésnapi ünnepség, ahol minden kívánságod teljesül és, ha valamiféle áldozatot hozol is ezen a világon, a következő pillanatban kamatostól visszakapod amit "beraktál" az "áldások automatájába", hogy Jézus Krisztus követése gazdagságot, jólétet és problémamentes életet jelent. Ám ez éles ellentétben áll azzal, amit maga Krisztus mutatott és tanított. Jézus Krisztus soha nem ígért könnyű utat, hanem azt mondta: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét minden nap, és kövessen engem” (Lukács 9:23).
Jézus Krisztus a mi legfőbb példaképünk és vezetőnk, a mi „hadseregünk” kapitánya. Ő sosem ígért kevesebb szenvedést, mint amin Ő maga is átment. De azt igen, hogy mindaz, aki végig kitart mellette, és vállalja az út nehézségeit, annak helye lesz mellette a mennyei dicsőségben. Ahogy Ő győzelmet aratott a bűn és a halál felett, úgy leszünk mi is győztesek, ha hűségesen követjük Őt.
Ha tehát elfáradtál, ha úgy érzed, nehéz ez az út, tekints Krisztusra! Ő érted viselte a fájdalmat, érted szenvedett, érted halt meg, és most érted ül az Atya jobbján. Neki volt igazán nehéz az út. Te és én már csak végig sétálunk azon az úton, amit Ő vérével taposott ki számunkra, hogy legyőzze ellenségeinket. Keskeny és göröngyös az út, de ha Krisztusra nézünk, akkor nem kétséges, hogy győzni fogunk. Ha Őrá nézel, erőt kapsz a kitartásra, és világosan látod majd, hogy az út végén a Menny kapuja vár rád, ahol Ő maga fogad téged, az üdvözültek boldog seregében.
IMA: „Uram Jézus Krisztus, köszönöm, hogy nem csupán utat mutattál nekem, hanem Te magad lettél az út az Atyához. Köszönöm, hogy értem vállaltad a szenvedést, a szégyent és a keresztet. Adj nekem erőt, hogy kitartó legyek a nehézségek között, hűségesen kövesselek Téged minden élethelyzetben. Add, hogy ne tévesszem szem elől a mennyei örömöt és dicsőséget, amit elkészítettél számomra, és segíts hű maradnom hozzád életem végéig. Jézus Krisztus nevében, Ámen.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése