Első pillantásra úgy tűnhet, mintha Pál apostol azt mondaná, hogy Krisztus keresztje nem volt elégséges. Azonban, ha jobban megvizsgáljuk ezt az igeverset, megértjük, hogy Pál nem Krisztus kereszthalálának hiányosságáról beszél, hanem arról a szenvedésről, amely az egyház testét, azaz Krisztus egyetemes egyházát éri ebben a világban. Ahogyan Krisztus szenvedett az életében, és elutasították, ugyanúgy az övéi is szenvednek az igazságért. Krisztus egyháza olyan, mint egy test, amelyben minden tag szorosan összekapcsolódik. Elsősorban Krisztussal és ha ez a kapcsolódás sikeres, akkor lehet szó arról, hogy Krisztus szeretete által a tagok egymással is kapcsolódjanak. Ha egy testrész megsérül, az egész test vele szenved. Ha egy tag beteg, a többi is vele hordozza a terhet. Ha egy tag örvend, akkor a többiek nem irigykednek, hanem tiszta szívből örülnek vele.
Emlékszem egy idős gyülekezeti elöljáróra, aki valóban megélte ezt a szeretetet. Egy gyülekezeti tag bűnbe esett és annyira szégyellte a saját botlását, hogy elzárkózott a közösségtől. Szégyene miatt nem akarta látni a testvéreit, bezárta maga előtt az ajtót. Az idős elöljáró azonban nem hagyta annyiban. Ott állt az ajtaja előtt, és sírt érte. Napokig imádkozott és visszajárt sírni és bebocsátást kérni ettől az eltévelyedett embertől, és végül a megtört ember ajtót nyitott neki. Nem vádaskodást vagy megvetést kapott, hanem Krisztus szeretetét. Ez a szeretet olyan mélyre hatolt a szívébe, hogy nemcsak visszatalált Krisztushoz, majd a közösséghez is, hanem ma ő maga is Isten kegyelmét hirdeti azoknak, akik sebet kaptak, megsérültek a hit harcának valamelyik csatájában.
A keresztény életben nemcsak az örömökben, hanem a szenvedésekben is osztozunk. Amikor egy testvér bánatban van, nem hagyhatjuk magára. Amikor egy testvér elbukik, nem tovább megyünk vagy közömbösen legyintünk esetleg megadjuk neki a "kegyelemdöfést", hanem megállunk, hogy visszavezessük Krisztushoz. Ahogyan Jézus is a bárányok után ment, mi is utánamegyünk annak, aki eltévedt. Nem azért, hogy kioktassuk, nem azért, hogy leköpjük, nem azért, hogy éreztessük vele erkölcsi fölényünket, hanem azért, hogy Isten eszközei legyünk a megmentését illetően.
Ebben a szenvedésben részt venni kiváltság. Nem a mi erőnkből, hanem Krisztus erejéből hordozzuk a test tagjait. Ahogyan Pál apostol által mondja a Szentlélek: "Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel. De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél. Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét." (Galátziabeliekhez irt levél 6. fejezet 2. vers )
Talán azt kérdezed magadtól te miért kellene terhet, szenvedést vállalnod Krisztusért? Fontos ez?
Erre maga Isten válaszol a Szentlélek által:
Ha vele együtt szenvedünk, akkor vele együtt dicsőülünk meg. (Római levél 8. fejezet 17. vers) A szenvedés Krisztussal nem céltalan fájdalom, hanem átalakító erő, amely közelebb visz hozzá, és formál minket az Ő képére.
Amikor szenvedünk, a világ talán azt mondja: "Hol van most a te Istened?" De mi tudjuk, hogy Ő ott van velünk a tűzben, ahogyan ott volt a három ifjúval a tüzes kemencében. Ő ott van a mélységekben, ahogyan ott volt Jónással a hal gyomrában. Ő ott van a Gecsemáné-kertben is, ahol a legnehezebb döntéseket kell meghoznunk.
Ha vele együtt szenvedünk, akkor nem egyedül hordozzuk a fájdalmat. Ő hordozza velünk. Amikor mi sírunk, Ő is sír. Amikor mi elfáradunk, Ő az, aki megtart. Ő nem kívülálló, hanem velünk együtt jár az úton.
És ha vele együtt szenvedünk, akkor megértjük mások fájdalmát is. Megtanulunk együtt érezni, türelmesen szeretni, és ítélkezés nélkül segíteni azokat, akik elestek. Az igazi közösség nem akkor mutatkozik meg, amikor mindenki jól van, hanem akkor, amikor egy emberért az egész közösség hajlandó őszinte szeretetben és együttérzésben összefogni és Őt addig hordozni, érte addig imádkozni, amig meg nem gyógyul.
IMA: Drága Mennyei Atyánk, Köszönjük Neked a Krisztus testében való közösséget. Segíts minket, hogy egymást ne irigykedve, hanem tiszta szívből szeretve hordozzuk. Taníts minket, hogy ne hagyjuk magára azt, aki szenved, hanem hűségesek legyünk a test tagjaihoz. Adj nekünk olyan szívet, amely képes sírni a testvérért, és olyan lelket, amely képes kitartani a könyörgésben. Köszönjük, hogy Krisztus által egyek lehetünk. Áldd meg azokat, akik most elestek, és adj nekik erőt a visszatérésre. Köszönjük, hogy Te mindig kinyújtod a kezed, és soha nem hagysz magunkra. Jézus Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése