Mózes első könyve 1. fejezet 16-17. versek
Te, aki most az adventi várakozás csöndjében keresed Isten akaratát, gondolj a kertre, amelyet az Úr teremtett az ember számára. Egy kertre, amely tele volt életet adó fákkal, és minden fa gyümölcsét élvezhette az ember. Csak egy fa volt, amelynek gyümölcséről Isten azt mondta: "Ne egyél." Nem szeszély volt ez, hanem egy ajtó a szabad akarat rejtélyes világába.
Isten azt szerette volna, hogy az ember önként válassza az Ő szeretetét ezért is adott lehetőséget Isten arra is, hogy máshogy döntsünk.
Bizonyos döntéseket illetően Isten szabadságot adott neked, de nem te választod meg a döntéseid következményeit. Azokat Isten választotta meg és tanit is téged, hogy miként dönts úgy, hogy a döntéseidnek jó, előre vivő következményei legyenek életedre nézve.
Képzeld el, hogy a kertben állsz, a fák között, amelyek gazdagon ontják gyümölcseiket. Ez a kert az életed – tele lehetőségekkel, áldásokkal, és igen, korlátokkal is. Mint amikor egy gazdag étteremben étlapot kapsz, ahol minden a tiéd lehet, egy dolgot azonban nem rendelhetsz, mert az ártana neked. Isten ezt mondta: „Minden fájáról szabadon ehetsz.” Ez nem tiltás volt, hanem szabadság – annak a szabadsága, hogy a jó dolgokban gyönyörködj.
És mégis, te is ismered azt a kísértést, amelyet Ádám és Éva megtapasztaltak. A tiltott gyümölcs mindig édesebbnek tűnik. Az adventi időszak emlékeztet arra, hogy a szabadságodban ott rejlik a felelősség is: választani a jó és rossz között. Mint amikor egy gyermek vágyakozik a karácsonyi ajándék után, de meg kell tanulnia várni, úgy hív Isten téged is a türelemre és engedelmességre.
Advent arra emlékeztet, hogy Isten nem hagyott magadra, amikor a kertben meghoztad a rossz döntést. A jó és rossz tudásának fája nem volt Isten végső szava. A kereszt fája lett az. Mint egy második kert, amelyben Isten újra meghív téged – nem a tilalom, hanem a kegyelem kertjébe.
Te, aki talán most is vívódsz a kísértéseiddel, emlékezz arra, hogy az adventi várakozás a reményről szól. Jézus, aki eljött ebbe a világba, hogy helyreállítsa azt, amit az első kertben elveszítettünk, most is hív téged, hogy bízz benne, és élj az ő Szavának szabadságában. Hogyan fogsz dönteni? Átadod az életed teljesen Istennek?
Képzeld el, hogy a kertben állsz, a fák között, amelyek gazdagon ontják gyümölcseiket. Ez a kert az életed – tele lehetőségekkel, áldásokkal, és igen, korlátokkal is. Mint amikor egy gazdag étteremben étlapot kapsz, ahol minden a tiéd lehet, egy dolgot azonban nem rendelhetsz, mert az ártana neked. Isten ezt mondta: „Minden fájáról szabadon ehetsz.” Ez nem tiltás volt, hanem szabadság – annak a szabadsága, hogy a jó dolgokban gyönyörködj.
És mégis, te is ismered azt a kísértést, amelyet Ádám és Éva megtapasztaltak. A tiltott gyümölcs mindig édesebbnek tűnik. Az adventi időszak emlékeztet arra, hogy a szabadságodban ott rejlik a felelősség is: választani a jó és rossz között. Mint amikor egy gyermek vágyakozik a karácsonyi ajándék után, de meg kell tanulnia várni, úgy hív Isten téged is a türelemre és engedelmességre.
Advent arra emlékeztet, hogy Isten nem hagyott magadra, amikor a kertben meghoztad a rossz döntést. A jó és rossz tudásának fája nem volt Isten végső szava. A kereszt fája lett az. Mint egy második kert, amelyben Isten újra meghív téged – nem a tilalom, hanem a kegyelem kertjébe.
Te, aki talán most is vívódsz a kísértéseiddel, emlékezz arra, hogy az adventi várakozás a reményről szól. Jézus, aki eljött ebbe a világba, hogy helyreállítsa azt, amit az első kertben elveszítettünk, most is hív téged, hogy bízz benne, és élj az ő Szavának szabadságában. Hogyan fogsz dönteni? Átadod az életed teljesen Istennek?
IMA: Mennyei Atyám, köszönöm a kertet, amelyet az életemben adtál – tele áldásokkal és lehetőségekkel. Köszönöm, hogy a szabadságot, amelyet adtál, nem csupán jog, hanem hívás is arra, hogy téged válasszalak. Segíts, hogy a kísértések között is halljam a hangodat, amely az életre hív.
Köszönöm, hogy Jézusban helyreállítottad azt, amit a bűn megtört. Taníts meg engem az adventi csendben arra, hogy várakozzak rád, és a te utadon járjak. Adj türelmet, hitet, és reménységet, hogy ne csak a kert lakója, hanem a te akaratod munkálója is legyek. Krisztus nevében kérlek, Ámen.
Köszönöm, hogy Jézusban helyreállítottad azt, amit a bűn megtört. Taníts meg engem az adventi csendben arra, hogy várakozzak rád, és a te utadon járjak. Adj türelmet, hitet, és reménységet, hogy ne csak a kert lakója, hanem a te akaratod munkálója is legyek. Krisztus nevében kérlek, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése