Krisztus az egyetlen égig érő "torony"

Azután ezt mondták: Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot, amelynek teteje az égig érjen; és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén!
Mózes első könyve 11. fejezet 4. vers



Te, aki most az adventi várakozásban Isten országát keresed, emlékezz Bábel tornyára. Egy építményre, amelyet emberek azért álmodtak meg, hogy saját erejükből érjék el az eget. Azt mondták: „Építsünk várost és tornyot, amelynek teteje az égig érjen.” Nem csak egy épületet akartak – hatalmat, dicsőséget, nevet kerestek maguknak. Ez a torony nem a hit műve volt, hanem az ember büszkeségéé.


Képzeld el, hogy egy hegy lábánál állsz, és megpróbálod kőből építeni a saját létrádat az égbe. Ahogy egyre magasabbra építkezel, a kövek roskadoznak, és a torony újra és újra összeomlik. Bábel tornya is ilyen volt: emberi erőlködés, amely nem ért célt, mert nem Isten tervét követte. Te is érzed, igaz? Az életedben olykor te is saját tornyokat építesz: karriert, kapcsolatokat, sikereket, amelyek azt ígérik, hogy majd „feljuttatnak az égig.” És mégis, ezek a tornyok mindig ingatagok maradnak.

Advent azonban valami mást hirdet. Nem neked kell tornyot építened az égbe – Isten maga küldte le Krisztust, hogy ő legyen a torony, amelyen feljuthatsz az Ő országába. Mint egy világítótorony a sötét éjszakában, Krisztus mutatja az utat. Ő nem emberi kezekkel épített, hanem Isten szeretetéből és kegyelméből álló torony, amely biztosan megáll az örökkévalóságig.

Te, aki talán most is próbálsz saját erődből közelebb jutni Istenhez, tudd, hogy Krisztus az egyetlen út. Advent arra hív, hogy ne a saját tornyaidra nézz, hanem Krisztusra, aki az Isten országába vezető egyetlen biztos híd. Mint amikor egy gyermek karácsony estéjén nem tud felérni a fán lógó csillaghoz, de az apja felemeli őt, úgy emel fel téged is Krisztus az ő kegyelme által.

Hagyd abba a saját építkezésedet, a saját büszkeséged táplálását és helyezd a bizalmadat abba a toronyba, amelyet Isten maga emelt – Jézus Krisztusba.

IMA: 

Mennyei Atyám, Köszönöm, hogy nem hagytál magamra a próbálkozásaimban, hanem elküldted Jézust, hogy ő legyen az út, amely hozzád vezet. Köszönöm, hogy nem kell saját tornyot építenem, hanem bízhatok abban, amit te már elvégeztél értem.

Segíts, hogy az adventi várakozásban letegyem a saját terveimet és ambícióimat, és Krisztusra nézzek, aki az egyetlen biztos út az örök életedbe. Add, hogy hitem erősödjön, és életemet a te dicsőségedre élhessem. Krisztus nevében kérlek,  Ámen.