Amikor a 19. század végén Sir Ernest Shackleton hirdetést adott fel az újságban az antarktiszi expedíciójához, nem ígért dicsőséget. Ezt írta: „Embereket keresünk veszélyes útra. Alacsony bér, csontig hatoló hideg, hónapokig tartó teljes sötétség... a visszatérés kétséges. Siker esetén elismerés és tisztelet.” Miért jelentkeztek mégis ezren? Mert Shackleton nem egy pozíciót kínált, hanem önmagát: egy vezetőt, aki minden emberéért személyesen felelősséget vállalt, és aki a legmélyebb válság idején is együtt virrasztott a legénységével.
Pál apostol búcsúbeszéde az efezusiakhoz valami hasonlóról szól, de még mélyebb szinten.
Mit láthatunk Isten Szavából a fenti mondatokat olvasva?
Először is a bizalom nem valami instant dolog.
Hosszú évekig foglalkoztam intenziven lelkigondozással és azt tapasztaltam, hogy átlagban egy évre volt szükségem, hogy egy személy bizalmát elnyerjem. Ez alatt az egy év alatt tudtam egy alapvető ismeretet szerezni az illető életútjáról, értékrendjéről, problémáiról és közben be tudtam bizonyitani a beszélgetéseink során, hogy én nemcsak azért hallgatom meg az illetőt, mert "ez a munkám", hanem azért, mert tényleg érdekel a sorsa és szeretnék segiteni.
Pál apostol kitárta a lelkét az efézusi keresztények előtt, hogy láthassák neki az Istentől kapott elhivása nem munka, hanem élethivatás.
A mai világunk a gyors eredményekről szól. Azonnali áttörést akarunk a házasságunkban, a karrierünkben és a hitünkben is. De Pál tudta: az emberi szív nem így működik. Három év. Ez az elkötelezettség ideje. Nem lehet valakit „félvállról” mentorálni. A valódi változáshoz idő kell, jelenlét és következetesség. A hiteles kapcsolatokhoz nincs „gyorsító sáv”.
A mai világban olyan sok ember panaszkodik, hogy magányos és nincsenek igazi baráti kapcsolatai, ennek talán az egyik oka, hogy nem vagyunk készek vállalni az őszinte sebezhetőséget és rászánni a megfelelő időt arra, hogy a kapcsolat kialakulhasson, elmélyülhessen.
Másodszor, a "rendelkezésre állás" ára
Pál apostol tudatosan választotta az egyedüllétet a házasság és a család helyett, hogy ne csak "munkaidőben" lehessen apostol. Érzelmi biztonságnak nevezzük azt, amikor tudjuk, hogy van valaki, akihez bármikor, bármilyen problémával fordulhatunk.
Olyan jó esett, amikor elsőéves teológia hallgatóként egy tekintélyes, nagyrabecsült lelkipásztor azt mondta nekem: " Zoli! Bármikor, bármilyen problémával fordulhatsz hozzám. Ha éjszaka lenne, akkor is hivj nyugodtan, ha úgy érzed nem várhat a dolog reggelig."
Természetesen nem adódott olyan vészhelyzetem, hogy éjszaka kelljen keresnem, de nagyon jól esett ez a gondoskodó, mentori szeretet, amit irányomba kifejezett.
Őt nem a titulus hajtotta, hanem a szeretet. Vezetőként, szülőként vagy barátként a legnagyobb ajándék, amit adhatsz, nem a pénzed vagy a tanácsod, hanem az időd, amivel azt üzened: „Fontos vagy nekem. Bármikor fordulhatsz hozzám.”
Harmadszor, a sebezhetőségben erő van
Az emberek többsége a félelem miatt nem vállalja fel sebezhetőségét. Az emberek egy jó része úgy nyilatkozik, hogy a jó vezető vagy az „erős keresztény” olyan, mint egy kőszikla: érzelmektől mentes és megingathatatlan. De Pál könnyei nem a gyengeségről beszélnek, hanem az őszinte törődésről. A könnyek teszik a szavaidat hitelessé.
Az emberek nem a tökéletes prezentációidra fognak emlékezni, hanem arra a pillanatra, amikor érezték, hogy valóban fáj neked, ami nekik fáj. Amikor érezték, hogy őszintén, szivből szereted őket és abban szeretnéd segiteni őket, ami leginkább a javukat szolgálja.
Hogyan reagálna a lázadó, tizenéves gyereked, ha egyszerüen keresztény szülőként mellé ülnél, és engednéd, hogy őszintén csorogjanak a könnyeid, majd azt mondanád neki:
" Drága fiam, lányom! Nagyon szeretlek! Őszintén a legjobbat akarom neked, ha ezt nem is tudom mindig megfelelően érzékeltetni veled. Aggódom a lelkedért őszintén és nagyon szeretném látni, hogy elfogadod Krisztus kegyelmét és a lelked örök biztonságot nyer."
Milyen lenne, ha lelkipásztorként könnyes szemmel ülnél le valaki mellé, aki bünbe esett és nem is szándékozik szakitani a büneivel és figyelmeztetnéd, hogy ez az út sok-sok fájdalmat és szenvedést fog még okozni neki és térjen vissza, amig nem késő?
Végül tanácsolni, biztatni, figyelmeztetni
A sorrend nem véletlen. Ha nincs bizalom, ha nem vállalod, hogy elérhető vagy, ha nem vállalod az őszinte sebezhetőséget, a tanácsaid nem fognak célba érni legyenek azok akármilyen csodálatosak. Pál nem csak „pozitív megerősítéseket” puffogtatott. Ha kellett, figyelmeztetett. De mivel a figyelmeztetése mögött ott volt a három év és a könnyek, az emberek el tudták fogadni. A kritika csak akkor épít, ha a másik érzi, hogy az ő érdekében mondod. Ha a másik személy érzi, hogy te tényleg az ő javát akarod, munkálod.
Ma gondolj azokra, akiket Isten rád bízott. A gyermekeidre, a munkatársaidra, a barátaidra. Ne csak „megoldani” akard őket. Merd őszintén megmutatni önmagad nekik! Merj időt szánni rájuk! És ha kell, merj sírni is értük, velük. Mert a világot nem a hideg profizmus, hanem a könnyekkel átitatott, hiteles szeretet fogja megváltoztatni.
Ima: Uram, köszönöm a példát, amit Pál apostol életén keresztül adtál. Bocsásd meg, hogy sokszor türelmetlen vagyok, és gyors eredményeket akarok anélkül, hogy belefektetném a szívemet. Taníts meg úgy szeretni és vezetni másokat, ahogy Te teszed: türelemmel, jelenléttel és mély együttérzéssel. Add, hogy a szavaim mögött mindig ott legyen a valódi törődés. Jézus Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése