A céltudatos élet ereje

A hit embereinek ez a nagy serege körülvesz bennünket! Az ő életük mutatja meg igazán, mit jelent a hit. Ezért mi is dobjunk le magunkról minden terhet, amely akadályoz bennünket a futásban, s még azokat a bűnöket is, amelyek olyan szívósan tapadnak ránk és elgáncsolnak! Kitartással fussuk végig az előttünk lévő versenypályát! Közben le ne vegyük a szemünket Jézusról, aki hitünk elkezdője és befejezője! Ő azért az örömért, amely várt rá, elszenvedte még a kereszten való kivégzést is, és nem törődött a szégyennel, amelyet ez jelentett. Most pedig elfoglalta a helyét Isten trónjának jobb oldalán. A zsidókhoz írt levél 12. fejezet 1-2. vers (Egyszerű forditás)



Olvastam egy emberről, aki az 1950-es évek közepén élt, akit úgy hívtak, Roger Bannister. Akkoriban az orvostudomány és a sportvilág egyöntetűen állította: az emberi szervezet fizikailag képtelen arra, hogy egy mérföldet négy percen belül fusson le. Azt mondták, a szív egyszerűen felrobban a megterheléstől. Bannister azonban nem a szakvéleményeket nézte, hanem a célvonalat. 1954 májusában áttörte a „lehetetlen” falát. És tudod, mi a legérdekesebb? Miután ő megmutatta, hogy lehetséges, alig egy éven belül többen is átlépték ugyanezt az álomhatárt.
Miért mesélem ezt el neked? Mert te sem egy üres stadionban futod a keresztény életed versenyét.
Talán fáj, hogy a családodból senki más nem döntött a Krisztus követése mellett, talán voltak, akik veled együtt indultak el a hit nemes pályáján, de ma már úgy érzed "kiszálltak a versenyből" és egyedül érzed magad. Az Isten azonban felhivja a figyelmed arra, hogy sosem voltál egyedül.
A Biblia azt mondja, hogy a hit óriásainak hatalmas serege figyel bennünket a lelátókról. Olyan emberek, akik már megvívták a maguk harcát, akik tudják, milyen érzés, amikor sajog a tüdő, amikor a lábak ólomsúlyúvá válnak, és amikor a belső hang azt súgja: „Add fel, nincs értelme.”
Ők nem azért szurkolnak, mert tökéletesek voltak, hanem mert tudják: a célba érés nem a szerencsén múlik, hanem azon, hogy kire figyelsz. Figyelj te is Krisztusra, Aki elsőként járta végig a hit útját és ért be a mennyei célba. Éppen ezért mondjuk, hogy Ő a hit fejedelmes és bevégzője.

A mai napon Isten szava által, két dolgot szeretnék a szivedre helyezni, ha úgy érzed, elakadtál a saját hit pályádon:

1. Dobd le magadról minden terhet és akadályt, ami nem segit a futásban! Egy profi futó soha nem indul el télikabátban és nehéz bakancsban a versenyen. Mi mégis gyakran így próbálunk haladni. Cipeljük a tegnap kudarcait, a sértettségeket, amiket „emlékbe” elraktunk, és azokat a megfelelési kényszereket, amik mások elvárásaiból rakódtak ránk. Néha nem a bűn az, ami lassít, hanem egyszerűen a „súly”. Olyan dolgok, amik talán nem rosszak önmagukban, de nem is segítenek előre. Mi az a nehezék a szívedben, amit ma le kellene tenned a pálya szélén, hogy végre könnyebben lélegezz? Vannak olyan makacs bünök is, amelyek meghiusithatják a hatékony előrehaladásodat. A lényeg, hogy ne kifogásokat gyárts ezekkel kapcsolatosan. " Én mindig is pletykás voltam. Ilyen vagyok. Én mindig szerettem a pénzt. Nekem a kéjvágy mindig gyenge pontom volt. stb. stb. Egyszerüen ilyen vagyok. Nem tudok és nem is akarok megváltozni."
Ha valóban Krisztus követője lettél, akkor Isten azt mondja, hogy meg tudsz szabadulni még a makacsul rád tapadó, évtizedes bünöktől is, főleg ha Krisztusban hiszel és eldöntöd, hogy ezektől szeretnél őszinte szivből szabadulni Isten ereje által.

2. Ne a lábadat nézd, hanem a célt!
A vezetéstudományban és a pszichológiában is alapigazság: oda érkezel meg, ahová a tekinteted szegezed. Ha a problémákra nézel, a problémák fognak vezetni. Ha a konkurenciára vagy mások sikereire vagy kudarcaira figyelsz, elveszíted a saját ritmusodat.
A „hitünk elkezdője és befejezője” – ahogy az Ige nevezi Jézus Krisztust – nem csak a startpisztolyt sütötte el az életed felett, hanem Ő vár a célszalagnál is. Ő már végigfutotta a legnehezebb szakaszt. Nem a szégyennel foglalkozott, nem a pillanatnyi fájdalommal, hanem azzal az örömmel, ami a szenvedés után várta.
Kedves olvasó, lehet, hogy most emelkedőn vagy. Lehet, hogy szúr az oldalad, és úgy érzed, mindenki más gyorsabb nálad. De ne feledd: ez nem rövidtávú futás, hanem egy hosszú versenypálya. A kitartásod nem a saját erődből fakad, hanem abból, amit előre tekintve a célban látsz. Ne a körülményekre nézz, ne a gáncsoskodó bűnökre, ne az elesettek, "hajótöröttek" hosszú sorára, hanem Arra, aki már győzött. Ő benned van, és Ő tartja benned a Lelket. Az Ő drága Szentlelkét.
Fuss tovább! A felhők felett mindig süt a nap, és a lelátókon neked szurkolnak. A hithősök és az angyalok megszámlálhatatlan serege, a hit kezdőjével és bevégzőjével az élükön.

Ima: Uram, köszönöm, hogy nem egyedül kell futnom ezen a pályán. Kérlek, segíts ma felismernem azokat a felesleges terheket, amiket már rég le kellett volna tennem. Adj erőt, hogy megszabaduljak a lehúzó szokásoktól és a múlt árnyaitól. Fordítsd a tekintetemet Te rád, hogy ne a fáradtságom, hanem a Te győzelmed határozza meg a napomat. Taníts meg kitartani akkor is, amikor nem látom a következő kanyart. Jézus Krisztus nevében, Ámen.