A fenti igeversben két, elképesztően nehéz felszólítás található.
Az első: "Igyekezzetek (amennyire rajtatok áll) mindenkivel békességben élni!" Nem csak azokkal, akikkel egyetértek. Nem csak azokkal, akik kedvesek velem. Hanem mindenkivel.
Több, mint egy éve már, hogy volt egy beszélgetésem valakivel, aki mélységesen megbántott. Az első, zsigeri reakcióm a védekezés volt, aztán a harag. Igazolni akartam magam, meg akartam mutatni, hogy nekem van igazam, és ő téved. A békesség volt az utolsó dolog, ami eszembe jutott. De ez az Ige nem azt mondja, hogy "érezd a békét", hanem hogy "igyekezz" vagy kövesd a békességet. Ez tehát munka. Ez azt jelenti, hogy néha le kell nyelni a büszkeségünket. Azt jelenti, hogy nem írom oda azt a csípős kommentet a Facebookon, pedig már a nyelvem hegyén van. Azt jelenti, hogy néha én kérek előbb bocsánatot, még akkor is, ha úgy érzem, 90%-ban a másik volt a hibás. A béke áldozatba kerül.
Sokszor azzal hitegettem magam: Én szeretnék békét, de a másik fél nem szeretné. A másik fél háborút akar." A fenti Ige azonban nem beszél a másik félről. Csak rólam. Én akarjam a békességet és amennyire rajtam áll törekedjek rá.
És az Ige folytatja: "Törekedjetek arra, hogy bűn nélkül éljetek (a szentségre)..."
Ez a kettő kéz a kézben jár. Látjátok, az én dühös, önigazoló reakcióm abban a beszélgetésben... az nem volt "szent". Az a keserüségből fakadt. Amikor nem törekszem a békére, az gyakran azért van, mert valami bűn – a gőg, a keserűség, az irigység – az utamban áll. A szentség nem valami misztikus köd, ami ránk száll. A szentség az a napi döntés, hogy Isten útját választom a sajátom helyett.
Krisztus engem már megigazitott vére által, igy az Atya szentként tekint rám, és az ebből fakadó új természetemből tudok olyan döntéseket hozni, amelyek naponként illenek ehhez a szentséghez.
De miért? Mi a tét? "...mert aki nem szent, az sohasem fogja meglátni az Urat!"
Ez nem csak a Mennyországról szól. Ez a máról is szól. Amikor hagyom, hogy a harag vagy a meg nem bocsátás gyökeret eresszen a szívemben, az olyan, mintha sárral kenném be a szemüvegemet. Már nem látom Istent. Nem hallom mit mond. Nem értem hova akar vezetni. Nem látom a kegyelmét a napomban, nem hallom meg a halk, szelíd hangját. A bűn, a békétlenség elhomályosítja a lelki látásodat, ahogyan a düh beszükiti a fizikai érzékelésedet.
Ma arra bátorítalak, hogy küzdjünk együtt. Küzdjünk a békéért a családunkban, a munkahelyünkön, még a közlekedési dugóban is. Küzdjünk a szentségért a gondolatainkban és a tetteinkben. Ne azért, hogy kiérdemeljük az üdvösséget – azt Krisztus már elvégezte a kereszten! Hanem azért, mert kétségbeesetten vágyunk Őt látni. Tisztán. Minden áldott nap.
IMA: Uram, köszönöm ezt a kijózanító Igét. Olyan nehéz. Beismerem, Uram, hogy sokszor inkább harcolni akarok, mint békességet teremteni. Tisztíts meg a büszkeségemtől és a haragomtól. Segíts ma "törekedni" a szentségre, hogy semmi ne álljon közém és Te közéd. Segíts, hogy ne a sérelmeimet lássam, hanem a Te arcodat. Hadd lássalak meg Téged ma! Jézus Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése