A ki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk bármely nyomorúságba esteket azzal a vigasztalással, a mellyel Isten vigasztal minket.
Korinthusiakhoz írt második levél 1. fejezet 3-4. vers
Pál apostol által, Isten Szentlelke tudtunkra adja, hogy Isten gyermekeinek szenvedésében van egy magasabb rendű cél is: megosztani másokkal azt a vigasztalást, amit nekünk adott Istenünk a szenvedés, nehézség, veszteség idején.
Különösen fontos feladat ez egy olyan társadalomban, ahol az egyéni szükségletek kerülnek előtérbe. Minden ember megy, szalad, küzd, dolgozik a saját céljaiért, érdekeiért és „nincs idő” másokkal együtt érezni, foglalkozni.
Isten arra hív minket, hogy nézzünk túl a saját magunk érdekén, céljain és lássuk meg a körülöttünk élő emberek szükségeit is, hogy Krisztus képviselői, eszközei lehessünk ezen emberek életében.
Talán éppen kórházba készülsz, veszteséget éltél meg, fájdalmas sebet kaptál, légy nyitott Isten vigasztalására és ne fordulj befelé, ne sajnáld önmagad, hanem vedd észre azokat az embereket, akiknek éppen arra a vigasztalásra van szükségük, amit te kaptál Istentől életednek bizonyos szakaszában. Ha eszköz leszel Isten kezében, magad is fel fogsz üdülni, miközben másokat felüdítesz.
IMA: Istenünk, olyan jó voltál, jó vagy hozzánk. A szükség idején annyira közel jössz hozzánk és Szentlelked által vigasztalsz minket. Könyörülj rajtunk, hogy ne legyünk vakok és ne legyünk önzőek. Segíts meglátnunk azokat, akiknek a Te vigasztalásodra van szükségük és nagylelkűen átadni nekik azt a vigasztalást, bátorítást, támogatást, amit mi is Tőled kaptunk, kapunk. Krisztus nevében, Ámen.
.png)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése