Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen,
kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak.
Efézusiakhoz írt levél 5. fejezet 15-16. vers
Szoktunk azon gondolkodni, hogy vajon hogyan élünk? Szoktunk gondolni arra, hogy egy napon kapunk néhány órát és fontos mivel töltjük el azt? Legtöbben nem teszünk ilyet. Csak áthaladunk a napon, mint a kacsa a vizen. Csak úgy eltelik. Isten arra hív minket, hogy adventi időszakban gondoljuk át hogyan éltünk az év folyamán és a jövőben vigyázzunk arra, hogy bölcsen használjuk fel az Istentől kapott időt.
Igyekezzünk kihozni a legtöbbet minden egyes pillanatból. Az idők gonoszak, éppen ezért fontos, hogy megragadjuk az alkalmakat és a magunk javára, az Isten dicsőségére fordítsuk azokat. Az idő mindenképp eltelik. A kérdés az, hogy nekünk dolgozott vagy ellenünk dolgozott?
Nem állíthatjuk meg az időt. Sokan annyira vártuk a Karácsonyt, majd villámgyorsan eltelt és csodálkoztunk, hogy milyen gyorsan tovaszállt. Ezen azonban nem bánkódunk, ha a múló időt arra használjuk, hogy az Istennek dicsőséget szerezzünk és maradandó kincseket gyűjtsünk az örökkévalóságban. Itt tehát nem arról van szó, hogy minél több önző napirendi pontot bezsúfoljunk a határidőnaplónkba, majd panaszkodjunk, hogy nincs időnk Istenre. Ez nem az idő bölcs kihasználása. Lehet beteljesedett életet élni Istennel és akkor nem sajnáljuk a múló időt, mert jól használtuk azt és örökkévalóság is előttünk van.
Lehet úgy dolgozni, hogy Isten dicsőségére legyen, maradandó legyen, és lehet úgy pihenni is, hogy Isten dicsőségére legyen. Lehetünk boldogok amikor visszanézünk és azt látjuk, hogy Isten vezetése által bizonyos emberekbe vagy Istentől kapott feladatokba fektettük az elmúlt évünket.
Lehet a pénzünket, az időnket Istennek tetsző dolgokra fordítani és akkor áldott lesz emlékezni az elmúlt időkre, alkalmakra.
Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata. ( Efézusi levél 5. fejezet 17. vers)
Minden idő, áldozat, terv amit Isten akaratán kívül viszünk véghez, voltaképp ostobaság, lázadás és pazarlás. Kérdezd meg magadtól: Mit akar az Isten, hogy mibe fektessem az időmet? Mit akar az Isten, hogy csináljak? Mi az amit végzek, de Istennek nem tetszik? Életünk adventje is véget ér egyszer, ezután pedig Isten elé fogunk állni, hogy számot adjunk az időnkről. Értsük meg hát mi az Isten akarata.
IMA: Istenünk, nem szeretnénk máról-holnapra meggondolatlan, ostoba, önző módon végigrohanni az életünkön. Szeretnénk Előtted bölcseknek bizonyulni és olyan dolgokba fektetni időnket és mindenünket, amelyek a Te szemedben is lényeges, bölcs dolgok. Szabadíts meg minket az önzőségtől és segíts megértenünk, hogy az életünket csak úgy élhetjük bölcsen, ha azt átadjuk Neked. Krisztus nevében, Ámen.
kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak.
Efézusiakhoz írt levél 5. fejezet 15-16. vers
Szoktunk azon gondolkodni, hogy vajon hogyan élünk? Szoktunk gondolni arra, hogy egy napon kapunk néhány órát és fontos mivel töltjük el azt? Legtöbben nem teszünk ilyet. Csak áthaladunk a napon, mint a kacsa a vizen. Csak úgy eltelik. Isten arra hív minket, hogy adventi időszakban gondoljuk át hogyan éltünk az év folyamán és a jövőben vigyázzunk arra, hogy bölcsen használjuk fel az Istentől kapott időt.
Igyekezzünk kihozni a legtöbbet minden egyes pillanatból. Az idők gonoszak, éppen ezért fontos, hogy megragadjuk az alkalmakat és a magunk javára, az Isten dicsőségére fordítsuk azokat. Az idő mindenképp eltelik. A kérdés az, hogy nekünk dolgozott vagy ellenünk dolgozott?
Nem állíthatjuk meg az időt. Sokan annyira vártuk a Karácsonyt, majd villámgyorsan eltelt és csodálkoztunk, hogy milyen gyorsan tovaszállt. Ezen azonban nem bánkódunk, ha a múló időt arra használjuk, hogy az Istennek dicsőséget szerezzünk és maradandó kincseket gyűjtsünk az örökkévalóságban. Itt tehát nem arról van szó, hogy minél több önző napirendi pontot bezsúfoljunk a határidőnaplónkba, majd panaszkodjunk, hogy nincs időnk Istenre. Ez nem az idő bölcs kihasználása. Lehet beteljesedett életet élni Istennel és akkor nem sajnáljuk a múló időt, mert jól használtuk azt és örökkévalóság is előttünk van.
Lehet úgy dolgozni, hogy Isten dicsőségére legyen, maradandó legyen, és lehet úgy pihenni is, hogy Isten dicsőségére legyen. Lehetünk boldogok amikor visszanézünk és azt látjuk, hogy Isten vezetése által bizonyos emberekbe vagy Istentől kapott feladatokba fektettük az elmúlt évünket.
Lehet a pénzünket, az időnket Istennek tetsző dolgokra fordítani és akkor áldott lesz emlékezni az elmúlt időkre, alkalmakra.
Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata. ( Efézusi levél 5. fejezet 17. vers)
Minden idő, áldozat, terv amit Isten akaratán kívül viszünk véghez, voltaképp ostobaság, lázadás és pazarlás. Kérdezd meg magadtól: Mit akar az Isten, hogy mibe fektessem az időmet? Mit akar az Isten, hogy csináljak? Mi az amit végzek, de Istennek nem tetszik? Életünk adventje is véget ér egyszer, ezután pedig Isten elé fogunk állni, hogy számot adjunk az időnkről. Értsük meg hát mi az Isten akarata.
IMA: Istenünk, nem szeretnénk máról-holnapra meggondolatlan, ostoba, önző módon végigrohanni az életünkön. Szeretnénk Előtted bölcseknek bizonyulni és olyan dolgokba fektetni időnket és mindenünket, amelyek a Te szemedben is lényeges, bölcs dolgok. Szabadíts meg minket az önzőségtől és segíts megértenünk, hogy az életünket csak úgy élhetjük bölcsen, ha azt átadjuk Neked. Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése