Életünk sok területén igyekszünk a kényelmes „harmadik” utat választani. Úgy is szokták nevezni ezt, hogy az „arany középút”.
Sok-sok ember, aki valamelyik keresztény egyházfelekezetnek nyilvántartásában szerepel, igyekszik a „szürke” utat választani. Nem akarja teljesen elengedni az Isten dolgait, de ugyanúgy ragaszkodik a világ dolgaihoz is.
Krisztus nem ismert el csak két utat. Az egyik úton azok járnak, akik ismerik Krisztust és az Ő nevében munkálkodnak, a másikon pedig azok, akik az Istennek és Krisztusnak ellenségei.
Nincs semlegesség, nincs kétfelé sántikálás. Egyházfelekezettől függetlenül vagy Krisztussal jársz, vagy Krisztus ellen lázadsz. Vagy Krisztus követője vagy Krisztus üldözője vagy.
A tanítványok megütköztek azon, hogy némelyek nem voltak a szoros tanítványi körhöz tartozók, de Krisztus mégis elismerte szolgálatukat. Talán te is hajlamos vagy ebbe a hibába esni és azt gondolni, hogy a te egyházfelekezeted tagjai az igazi keresztények, a többiek pedig az Isten ellenségei.
A valóság az, hogy minden nyelvben, népben, vallásfelekezetben vannak olyan emberek, akik őszintén Krisztus mellett döntöttek és vannak olyanok, akiknek csak a kegyesség látszata van meg életében, de az ereje nincs.
Egy vallásfelekezet sem sajátíthatja ki magának Krisztust és a Krisztustól kapott erőt, küldetést és tekintélyt.
Vallásfelekezettől függetlenül, az Istennek kedves minden egyes ember, aki az Ő nevét féli és törekszik az Ő parancsolatainak megtartására az Ő kegyelme által.
Az Istennek tetsző ökuménia jelmondata a következő: „Aki nincs Krisztus ellen, aki a Krisztus nevében munkálkodik, az a mi testvérünk a Szentlélek által.”
IMA: Istenem, szeretnék egy lenni mindazokkal, akik elfogadták hit által a Te kegyelmedet. Taníts meg engem ilyen emberekkel együtt munkálkodni a Te dicsőségedre. Krisztus nevében kérünk, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése