Dicsérnek téged a népek, oh, Isten, dicsérnek téged a népek mindnyájan. 67. Zsoltár 4. vers
Miért kell hirdetnünk az evangéliumot és a Krisztustól kapott missziós parancsot komolyan vennünk? Miért vállalják egyes emberek, hogy átkelnek országhatárokon, földrészeken is, hogy hirdessék Krisztus örömhírét? Miért vállalják, hogy számukra idegen ételeket fognak enni, esőerdők mélyén járnak-kelnek és sokszor a szabad ég alatt alusznak? Pusztán kalandvágyból? Nem! Azért vállalják, hogy az ott lakók lássanak egy embert, akinek életét megváltoztatta Krisztus kegyelme és hallhassák az erről szóló örömhírt. A missziónk akkor fog működni, ha mindenek előtt az a célunk, hogy Istennek dicsőséget adjunk és szerezzünk a népek között. Sosem fogod igazán Istent dicsőíteni életedben, ha nem Ő a legnagyobb kincse életednek. Keresztényként ne mondd, hogy dicsérjék Istent a népek, ha nem szívből gondolod így. Ha a Királyt nem szereted annyira, hogy teljes szívből dicsőítsd, akkor az Ő királyságáért sem fogsz túl sokat áldozni. Istennek nincs szüksége emberek szolgálataira. Nincs igazán szüksége missziós törekvéseinkre és dicséretünkre sem. A mi javunkat nézi, amikor hív minket arra, hogy megismerjük és dicsőítsük Őt a nemzetek között. Amint megértjük, hogy Isten uralma örömet jelent az övéi számára, egyszerűen nem fogunk tudni hallgatni az ebből fakadó öröm miatt.
IMA: Istenünk, Téged dicsőít a mindenség. Annyira nagy szükségünk van arra, hogy a Te dicsőítésed váljon életünk fő céljává, töltsd be ehhez minket minden értelmet meghaladó szereteteddel, hogy a körülöttünk való emberek is dicsőítsenek Téged életünkben látva a Te csodáidat. Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése