Lukács evangéliuma 24. fejezet 29. vers
Akár tetszik, akár nem, a naptári ünnep elmúlt. Velem együtt sokan ma már be is állnak a hétköznapokba és talán arra is jut idő, hogy elgondolkozzunk, mi, ki maradt nekünk? Az ünnepi kiadások miatt leapadt bankszámlánkon és talán a felszedett plusz kilókon kívül.
Vannak azok, akik ilyen szempontból az első csoportba tartoznak.
Nem ismerték Krisztus húsvét előtt és nem ismerik Őt húsvét után sem.
A vesztesei az életnek és az ünnepnek a dolgok jelen állása szerint. Ők talán meglátogatták a templomot, pompás ételeket ettek, jó hangulatú családi, baráti összejöveteleken vettek részt, locsoltak, alkoholt fogyasztottak, de a bűn átkát, az életük céltalanságát kénytelenek továbbvonszolni magukkal.Nem találkoztak a feltámadt Krisztussal és talán nem is akartak, mert nekik mindig is nyuszi ünnep volt a húsvét.
A második csoportba tartoznak azok, akik húsvét ünnepe előtt ismerték Krisztust, de történt valami ami rádöbbentette őket, hogy már régen nincs közösségük Vele.
Igen, még mindig járnak gyülekezetbe. Igen talán olvasnak Bibliát vagy legalábbis kutyafuttában néhány sikerorientált "keresztény" gondolatot, de a Szentlélek ereje nincs velük.
Talán azt sem tudják megmondani mikor vesztették el az Istennel való közösségüket, csak úgy jártak, mint Sámson aki azt gondolta, hogy lerázza magáról a filiszteusokat, mert nem tudta, hogy már elhagyta az Úr.
Szívfacsaró ezeknek az embereknek a vergődését látni. Főleg azért, mert a Húsvét azok ünnepe is, akik megtagadták az Urat. Péter tudna erről beszélni. Milyen csodás volt számára találkozni az feltámadott Úrral aki biztosította Pétert bocsánatáról, szeretetéről és újra feladatot bízott reá. Olyan borzasztó, ha ebbe a csoportba tartozol és nem találkoztál vele, sőt nélküle mész tovább.
A harmadik csoportba tartoznak azok, akik nem ismerték az Urat, de ezen a húsvéton találkoztak az Úrral.
Ők nemcsak azért ujjonganak a mai napon, hogy lelkileg életre keltek, a Szentlélek által újjászülettek, Isten gyermekeivé váltak, feladatot, célt kaptak Istentől, hanem azért is, mert Krisztus velük marad életük minden napján.
Milyen nagy kegyelem ez. Milyen nagy öröm ez. Egész életen át vezetve lenni, szeretve lenni, támogatva lenni mennyei erővel, a végén pedig a menny dicsőségében élni. Krisztus a legnagyobb kincs. Bármit elveszíthetünk az életben és még mindig győztesek leszünk, ha Krisztusban vagyunk. Dicsőség a Feltámadott Királynak!
Tencut Zoltán
IMA: Istenünk, Nélküled semmik vagyunk. Kérünk mutasd meg magad mindannyiunknak. Azoknak is akik hitetlenkedtek, elárultak, közömbösek voltak vagy éppen átkoztak az elmúlt ünnepen. Tudjuk, hogy az utolsó korszakot éljük. A kegyelem napja már a végéhez közeledik, nemsokára lemegy Isten kegyelmének a napja és felizzik a bosszúállásának a napja. Könyörülj rajtunk és maradj velünk örökké Szentlelked által. Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése