5. Zsoltár 11. vers
Miért van az, hogy sokszor olyan hamar elbátortalanodunk, lehangolódunk?
Esetleg azért, mert annyira érzékenyek vagyunk, hogy mások szinte minden szavát, cselekedetét úgy fogjuk fel, mint kritikát amelyek által minket akarnak bántani?
Sokszor többet olvasunk ki egy bizonyos helyzetből, gesztusból, mint ami valójában benne van.
Néhány kérdés amit feltehetünk önmagunknak amikor könnyedén elbátortalanodunk:
Jó hangulatban vagyok most? Esetleg eleve "bal lábbal keltem" ?
Hogyan látja Isten ezt a helyzetet?
Tényleg olyan nagy dolog ez amilyen nagy dolgot csináltam belőle?
Ha Isten gyermekei vagyunk, még a valós támadások esetén is, amikor mások szándékosan akarják lerombolni a lelki világunkat, van hova menekülnünk. Van otthonunk. A mi Atyánk vár minket, mehetünk, szaladhatunk hozzá úgy, mint a tipegő kisgyerek aki meglátott valami olyasmit ami számára ijesztő, az édesapja viszont nevet a dolgon, hiszen számára nem kihívás az, amitől a kisgyermeke fél.
Karjára emeli a gyermeket és megvigasztalja a közelségével. Akik pedig szeretik az Istent, akiknek Isten az Atyjuk, azok örvendeznek Isten által. Nem a körülmények által, amelyek változóak, hanem Isten által aki állandó és rendíthetetlen.
Vágyom Isten után. Vágyom azután az öröm után, amit csakis Ő adhat. És te?
IMA: Istenünk, nincs nagyobb öröm, boldogság, mint az, hogy tudhatjuk, gyermekeidként bármikor menekülhetünk Hozzád. Amikor kísértések között vagyunk, amikor elesünk, amikor bántanak minket, életünk minden körülményében. Segíts minket elengedni minden földit, minden pótlékot. Segíts azoknak akik olvassák ezt a néhány sor,t hogy bűnbánatra jussanak és újjászülessenek. Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése