Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy éreztem, mint gyermek, úgy gondolkoztam, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat. Korintusiakhoz írt első levél 13. fejezet 11. vers
.png)
Amikor egy csecsemő a világra jön, teljesen mások gondoskodására szorul. Nem tud önállóan enni, mozogni stb.stb. Ahogy a kisbaba cseperedni kezd, hajlamos azt hinni, hogy a világ körülötte forog. Ám később, a szülők, a tanárok és a társadalom részéről kapott jelzések által világossá válik a gyermek számára, hogy nem ő a világ középpontja és a dolgok ilyen téren a helyükre kerülnek.
A lelki érettség egyik fontos és a mai világban nem mindig könnyű feladta, hogy mások szükségleteit a magad szükségletei elé helyezd. Manapság nem ritka, hogy házasoknak gyermekük születik, de azt gondolják, hogy nem nekik kell igazodniuk a csecsemőhöz, hanem a csecsemőnek kell igazodni hozzájuk. Próbálják úgy élni az életüket, mint a gyermek születése előtt éppen azért, mert nem értették meg, hogy mit jelent a törékeny gyermekük szükségleteit a maguk vágyai, tervei elé helyezni.
A keresztény élet a növekedésről és a fejlődésről szól. Ennek a fejlődésnek ritmusa eltérő lehet egyénenként. Amikor átadod az életed Krisztusnak, akkor a Szentlélek által újjászületsz. Nagyon lassú a fejlődés annál a kereszténynél, aki maga együttérzést, toleranciát és megértést vár környezetétől, de ő maga nem hajlandó ezt gyakorolni környezete felé. Miért nem? Mert még mindig abban a hitben él, hogy ő a kereszténység középpontja. Mire van szüksége egy ilyen kereszténynek? Voltaképp gondoskodásra és megértésre. Miért probléma, ha egy keresztény gyülekezetben a többség lelkileg éretlen? Azért, mert minden éretlen keresztény határozottan, keményen fogja jelezni, hogy neki gondoskodásra, pátyolgatásra, megértésre van szüksége, de mivel a közösség többi tagjai is éretlenek, egyrészt nem tudnak majd gondoskodni társaik lelki szükségleteiről, másrészt ők is folyamatosan jelezni fogják, hogy gondoskodásra van szükségük. Ezáltal pedig a közösség síró lelki csecsemők gyülekezete lesz.
A későbbi szakasz, a lelki gyermekkor. Erre a szakaszra az jellemző, hogy bizonyos dolgokat már önállóan el tudsz végezni, bizonyos dolgokban már kezd kirajzolódni Krisztus az életedben, éppen ezért ilyenkor hajlamos lehetsz elbízni magad, és könnyen megfeledkezhetsz róla, hogy a teherbírásod és az ítélőképességed még nem egy lelkileg érett emberé.
Éppen ebből fakad, hogy olyan dolgokat ítélhetsz el, amelyeket Isten nem ítél el és olyan dolgokat tűrhetsz meg életedben, környezetedben, amelyeket Isten nem szeret és nem tűr meg.
A lelki serdülőkor viszont arról szól, hogy magad mögött hagyod az énközpontúságod és hagyod, hogy Isten kegyelme még tisztábban kiábrázolja életedben a Krisztus jellemét.
Amint belépsz a lelki értelemben felnőtt korba, elhagyod a gyermeki gondolkodást. Tudsz és akarsz felelősséget vállalni saját hibáidért, bűneidért, rájössz, hogy nem más emberek, körülmények a felelősek elsősorban életed alakulásáért. Tudod, hogy Isten kegyelmére és erejére vagy utalva és éppen ezért teszed azt, amit Isten Rád bíz. Már nem vágysz arra, hogy te legyél a középpontban, hanem Krisztusra összpontosítasz egész életeddel. Őt akarod kiemelni, dicsérni. A probléma az, ha lelkileg csecsemő vagy gyermekkorban vagy éppen, nem tudod megítélni helyesen, hogy melyik szakaszban vagy. Éppen azért, mert még nem vagy birtokában a lelkileg felnőtt gondolkodásnak és ítélőképességnek. Van bátorságod megkérdezni egy lelkileg érett embert, aki lehetőleg ismer téged és őszinte is hozzád, hogy mit gondol a lelki fejlődésedről?
Isten türelmesen várja, hogy lelkileg érett emberré válj. Ha lelki értelemben felnőtté válsz, akkor fogsz igazán felelősséget vállalni életedért és ezáltal hiteles példává fogsz válni, Isten pedig hatékonyan tud majd használni téged.
Akkor leszel képes igent mondani Isten azon ösztönzésére, hogy éretlen keresztényeket engedj be az életedben azért, hogy őket bátorítsd, neveld, vezesd és velük szembe türelmet tanúsíts.
A lelki érettség egyik fontos és a mai világban nem mindig könnyű feladta, hogy mások szükségleteit a magad szükségletei elé helyezd. Manapság nem ritka, hogy házasoknak gyermekük születik, de azt gondolják, hogy nem nekik kell igazodniuk a csecsemőhöz, hanem a csecsemőnek kell igazodni hozzájuk. Próbálják úgy élni az életüket, mint a gyermek születése előtt éppen azért, mert nem értették meg, hogy mit jelent a törékeny gyermekük szükségleteit a maguk vágyai, tervei elé helyezni.
A keresztény élet a növekedésről és a fejlődésről szól. Ennek a fejlődésnek ritmusa eltérő lehet egyénenként. Amikor átadod az életed Krisztusnak, akkor a Szentlélek által újjászületsz. Nagyon lassú a fejlődés annál a kereszténynél, aki maga együttérzést, toleranciát és megértést vár környezetétől, de ő maga nem hajlandó ezt gyakorolni környezete felé. Miért nem? Mert még mindig abban a hitben él, hogy ő a kereszténység középpontja. Mire van szüksége egy ilyen kereszténynek? Voltaképp gondoskodásra és megértésre. Miért probléma, ha egy keresztény gyülekezetben a többség lelkileg éretlen? Azért, mert minden éretlen keresztény határozottan, keményen fogja jelezni, hogy neki gondoskodásra, pátyolgatásra, megértésre van szüksége, de mivel a közösség többi tagjai is éretlenek, egyrészt nem tudnak majd gondoskodni társaik lelki szükségleteiről, másrészt ők is folyamatosan jelezni fogják, hogy gondoskodásra van szükségük. Ezáltal pedig a közösség síró lelki csecsemők gyülekezete lesz.
A későbbi szakasz, a lelki gyermekkor. Erre a szakaszra az jellemző, hogy bizonyos dolgokat már önállóan el tudsz végezni, bizonyos dolgokban már kezd kirajzolódni Krisztus az életedben, éppen ezért ilyenkor hajlamos lehetsz elbízni magad, és könnyen megfeledkezhetsz róla, hogy a teherbírásod és az ítélőképességed még nem egy lelkileg érett emberé.
Éppen ebből fakad, hogy olyan dolgokat ítélhetsz el, amelyeket Isten nem ítél el és olyan dolgokat tűrhetsz meg életedben, környezetedben, amelyeket Isten nem szeret és nem tűr meg.
A lelki serdülőkor viszont arról szól, hogy magad mögött hagyod az énközpontúságod és hagyod, hogy Isten kegyelme még tisztábban kiábrázolja életedben a Krisztus jellemét.
Amint belépsz a lelki értelemben felnőtt korba, elhagyod a gyermeki gondolkodást. Tudsz és akarsz felelősséget vállalni saját hibáidért, bűneidért, rájössz, hogy nem más emberek, körülmények a felelősek elsősorban életed alakulásáért. Tudod, hogy Isten kegyelmére és erejére vagy utalva és éppen ezért teszed azt, amit Isten Rád bíz. Már nem vágysz arra, hogy te legyél a középpontban, hanem Krisztusra összpontosítasz egész életeddel. Őt akarod kiemelni, dicsérni. A probléma az, ha lelkileg csecsemő vagy gyermekkorban vagy éppen, nem tudod megítélni helyesen, hogy melyik szakaszban vagy. Éppen azért, mert még nem vagy birtokában a lelkileg felnőtt gondolkodásnak és ítélőképességnek. Van bátorságod megkérdezni egy lelkileg érett embert, aki lehetőleg ismer téged és őszinte is hozzád, hogy mit gondol a lelki fejlődésedről?
Isten türelmesen várja, hogy lelkileg érett emberré válj. Ha lelki értelemben felnőtté válsz, akkor fogsz igazán felelősséget vállalni életedért és ezáltal hiteles példává fogsz válni, Isten pedig hatékonyan tud majd használni téged.
Akkor leszel képes igent mondani Isten azon ösztönzésére, hogy éretlen keresztényeket engedj be az életedben azért, hogy őket bátorítsd, neveld, vezesd és velük szembe türelmet tanúsíts.
IMA: Istenem, te nem szeretnéd, hogy gondolkodásban és ítélőképességben maradjak gyermek, hanem a lelkületemet szeretnéd, ha olyan lenne, mint a gyermeké, aki teljesen rábízza magát szülei erejére, gondoskodására, szavára, szeretetére. Vizsgálj meg engem és add tudtomra, ha valamilyen lelki betegség miatt nem fejlődik életem és segíts, hogy eljussak a lelkileg érett korra. Krisztus nevében kérlek, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése